Milyen nagy a Tanganyika-tó?

Leírás

A 660 kilométer hosszú és 4 710 méter mély Tanganyika-tó a világ leghosszabb édesvizű tava, és a második leghosszabb tó csak a Bajkál-tó után Oroszországban. A világ édesvízi erőforrásainak 18% -a a Tanganyika-tó területén található. A tó a Tanzánia, Burundi, Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) négy afrikai országához tartozó területet foglalja el, és Tanzánia és a Kongói Demokratikus Köztársaság közötti határát képezi. A tó összesen 32 900 négyzetkilométernyi területet foglal magában, és a víz a Kongói-folyóba áramlik, amely végül belép az Atlanti-óceánba. Malagarasi, Ruzizi, és a Kalambo a Tanganyika-tóba jutó legnagyobb folyók.

Történelmi szerep

A Tanganyika-tó mintegy 12 millió évvel ezelőtt alakult a Nagy Rift-völgy kialakítása során. Mint egy folklór, az afrikai ha törzsek valószínűleg az első Bantu afrikaiak, akik a tó környékén éltek, először majdnem 2000 évvel ezelőtt. A tavakat az arab kereskedők rabszolgaként is használták a rabszolgák szállítására az Ujijiba. Ujijitól a rabszolgákat 1200 kilométerre sétálták az Indiai-óceánra, hogy eljussanak. Richard Burton és John Hanning Speke voltak az első európai felfedezők, akik 1858-ban érkeztek meg a Tanganyika-tóba. A tó két fontos csatában volt a történelemben. Az első világháború alatt a németek, akik teljes mértékben irányították a tavat, alapként szolgálták a szövetséges csapatok elleni támadások indítására. A szövetséges erők a haditengerészeti erők segítségével is harcoltak, hogy elpusztítsák a német hajókat és a hajókat a tóban. 1965-ben a Tanganyika-tóot Argentínából származó Che Guevara, a gerillai erők kiképzésére is használták.

Modern jelentőség

A halászat a legnagyobb bevételi forrást jelenti a Tanganyika-tó partjainál élő emberek megélhetésének támogatására, és több mint 100 000 afrikai állampolgár, aki közvetlenül részt vesz a tó vizei halászatában. Több mint egymillió ember él itt, attól függően, hogy a tóból melyik táplálékfehérje 25–40% -a származik. A tóból származó halakat a legtöbb más kelet-afrikai szomszédos országba is exportálják. Az 1950-es években megkezdődött a tágas kereskedelmi forgalom a tóvizekben, és 1995-ben a becslések szerint összesen 196 570 tonna halfogás történt. A tó partján fekvő part menti országok közötti kereskedelmet elősegíti az áruknak az országokon át történő szállítása is. A tó által támogatott erdők fontos tűzifa, faszén és egyéb erdei termékek forrása ezeknek a fejlődő országoknak is. Ökológiailag a tó a világ egyik legértékesebb édesvízi ökoszisztémája, és jelentős biológiai erőforrás a fajok fejlődésének tanulmányozására.

Élőhely és biológiai sokféleség

A Tanganyika-tónál több mint 2000 növény- és állatfaj, köztük 600 endemikus faj él. A tó vizeiben 250 cichlid hal és 75 nem cichlid hal található. A tó pelagikus zónájában a Tanganyika szardínia és a ragadozó Lates dominál. A cichlid halfajok 98% -a és a nem cichlid halfaj 59% -a természetű. A halak mellett a tó gerinctelen fajai is magas szintű endemizmust mutatnak. A 68 édesvízi csigafaj közül 45 az endémiás, és az itt talált 200 rákfélék több mint fele endémiás. Néhány figyelemre méltó emlősfaj, amely a Tanganyika-tó mentén az erdei élőhelyet foglalja el, a csimpánzok és a víziló. Krokodilok is megtalálhatók a tó vizében. A tó keleti partján két védett föld, nevezetesen a Gombe-patak Nemzeti Park és a Mahale-hegység Nemzeti Park található, és híres a csimpánzok népességéről.

Környezeti fenyegetések és területi viták

Jelenleg a Tanganyika-tó vízi fajai rendkívüli veszélyt jelentenek a kizsákmányoló emberi tevékenységek miatt. Valóban, a nagyszabású kereskedelmi halászat jelentősen kimerítette a tó természeti erőforrásait. A tó körüli terület hatalmas erdőirtása és a szegény, gyakran elavult mezőgazdasági gyakorlatok használata a tó partján fekvő gazdaságokban nagy mennyiségű üledékkel töltötte a Tanganyika vizeit, és ezek akadályozzák a növények növekedését. a vízi növényzetet, ezáltal zavarva a tó ökoszisztémáinak élelmiszerláncát. Az éghajlatváltozás további kockázatot jelent a tó számára, mivel az emelkedő hőmérséklet megakadályozza a tóvizek megfelelő keverését, amely a tápanyagok elterjedéséhez elengedhetetlen a tó mélységében élő különböző fajokhoz. Ez pusztító hatással lehet a tó halfajaira, valamint a partján és azon túl az emberi populációkra.