Mi a civilizációk összecsapása?
A világ története belső és külső konfliktusokkal teli. Mindazonáltal e háborúk mindegyike nem nevezhető „civilizáció összeütközésének”.
A civilizáció összeomlása az amerikai politikai tudós Samuel Huntington 1996-os könyve volt. Röviden, a könyv szerint a vallási és kulturális különbségek a hidegháború utáni világ különböző csoportjai közötti konfliktusok kulcsfontosságú kiindulópontja lesz. A könyv különösen azzal vádolja az iszlám szélsőséget, mint a világ békéjének legnagyobb veszélyét.
Ez az elmélet kezdete óta nagyon ellentmondásos. Az elmélet vázlata és főbb kritikái az alábbiakban olvashatók.
Mi a civilizáció?
A világ minden táján sokféle civilizáció létezik, azonban a „nyugati” kultúra és az iszlám kultúra a világ egyik legelterjedtebbje. Általában véve a nyugati világ Európából és más helyekből áll, amelyeket az európaiak a múltban telepedtek le, mint például Kanada, Ausztrália és Amerika, míg az iszlám világ főként Észak-Afrikában és a Közel-Keleten koncentrálódik. Huntington könyveiben nagy figyelmet fordított ezekre a két világra, és széles körben leírta őket, hogy elmagyarázzák, hogyan okozhatnak konfliktusokat a világban.
Miért ütközik a civilizációk?
Samuel Huntington úgy vélte, hogy mind az iszlám, mind a keresztény (nyugati) kultúra olyan aspektusai voltak, amelyek egymással összeütközésbe kerültek. Ez különösen annak köszönhető, hogy a vallások „mindent vagy semmi” természetűek, a követők úgy vélik, hogy csak a hitük a helyes, és arra használja, hogy igazolja azokat a cselekményeket, amelyek még erőszakosak is lehetnek.
Huntington azt is hitte, hogy a civilizációk összeütköznek, mert nyelvet, hagyományokat, kultúrát, történelmet és vallást választanak el egymástól. Ami a kereszténység és az iszlám közötti összeütközést illeti, Huntington hangsúlyozta, hogy az összecsapás elkerülhetetlen, mivel a két fő vallás (iszlám és kereszténység) továbbra is azt állítja, hogy „csak igaz vallás” a világban. Huntington emellett kijelentette, hogy míg a világ a globalizációval csökken, a világ minden táján növekszik a kölcsönhatások, ami fokozza Huntington „civilizációs tudatosságának” nevezetességét: a civilizációkon belüli közösségek és civilizációk közötti különbségek know-how-ját.
Hogyan lehet elkerülni a civilizációk összecsapását?
Samuel Huntington háromféle általános fellépést javasolt, amelyeket a nyugati civilizáció a nyugati régió országaiban választhat. Az egyik az, hogy a nem-nyugati országok megpróbálhatják elszigetelni, hogy megőrizhessék értékeiket és megvédjék magukat a nyugati inváziótól. Másodszor, a nem-nyugati országok elfogadhatták és részét képezhetik a nyugati értékeknek.
Továbbá, a gazdasági átalakuláson keresztül a nyugati világon kívüli országok megpróbálhatják a nyugati hatalom egyensúlyát. Értékeik megtartása mellett együttműködhetnek más nem-nyugati országokkal, hogy katonai hatalmat és gazdasági együttműködést találjanak. Huntington úgy vélte, hogy a nem-nyugati civilizációk hatalmának felhalmozása és együttes elhelyezése a nyugat felé, hogy jobban megismerje a civilizációk mögötti kultúra alapjait. Ebben a tekintetben a nyugati civilizáció „univerzálisnak” tekinthető, mivel a különböző civilizációk együtt tudnak együtt élni és összeállni a jövő világának alakításához.
A civilizációk összeütközésének kritikája
A civilizációk összecsapása rengeteg kritikát gyűjtött. A civilizációk összecsapásának különböző személyek általi felmondása három alfejezet alatt szervezhető: etikai, módszertani és episztemológiai kritikák.
Episztemológiai kritika
Ez a kritika elítéli a civilizációk összeütközését az elitista, reális és orientalistikus kilátásaival szemben. Ez a kritika a civilizációk közötti háború tartós valószínűségének feltételezéséből fakad, ami azt mutatja, hogy a politikai realizmusba ágyazott félelem.
A kritika rávilágít arra is, hogy a „nekik” és a „nekünk” a Huntington tézisében mélyen gyökerezik, ami olyan másságérzetet teremt, amely megnyitja az ajtót az előítéletekhez.
Módszertani kritika
Ez a kritika azt állítja, hogy Huntington nem veszi figyelembe az iszlám belső dinamikáját és számtalan összetettségét, valamint a muszlim világot. Ez a kritika azt állítja, hogy a civilizációk elméletének összecsapása túlgenerálódás és szelektív.
Etikai kritika
Az etikai kritika az egész disszertáció erkölcstelen jelentőségét rombolja. Azt állítja, hogy a civilizáció összecsapása egy döntő tézis, amely segíti a különleges érdeklődést, és nem segít a világkonfliktusok előrejelzésében.
