Mi az az ózonréteg (Shield)?

Az emberiség pajzsa

Az ózonréteg (pajzs) a Föld sztratoszférájának része. Az ózonréteg a sztratoszféra alsó részén helyezkedik el, a föld feletti 20-30 km-es térben. A sztroszféra ózon az első ultraibolya-B sugárzás első ütését kapja, és a nap ultraibolya fényének átlagos gyakoriságának 97–99% -át elnyeli. Az ózon (O3) jelen van a bolygó egész légkörében, de a sztratoszférában való koncentrációja átlagosan három ózonmolekulát tartalmaz 10 millió levegőmolekulánként, ami jóval magasabb, mint a másikban a légkör részei.

Ózon: a jó és a rossz gáz

Stratoszféra ózont, a fejünk felett magas ózont is "jó ózonnak" nevezzük. A biológiailag káros ultraibolya napfény (UV-B) nagy részét elnyeli a föld felszínének árnyékolásával. A növények és állatok számos kísérleti vizsgálata, valamint az emberek klinikai vizsgálatai kimutatták, hogy a túlzott UV-B sugárzásnak káros hatása van. Van azonban egy másik ózon, amely közvetlenül a Föld felszínén található, és ez egy zavaró. A növény- és állatvilággal való érintkezéskor az ózon romboló oldalát mutatja, és így a gáz felszíni szintjét gyakran „rossz ózonnak” nevezik. Az ózon fokozza a különböző kémiai reakciókat, amelyek nagy mennyiségű ózont károsítanak a biológiai rendszerekre. Embereknél az ózonnak való kitettség mindenféle szív- és légzési problémát okozhat, és akár súlyos is lehet, ha az expozíció elég súlyos.

Az elveszett sugárzás

1913-ban a francia fizikusok, Charles Fabry és Henri Buisson, miközben a napsugárzás spektrális sugárzását mérik, észrevették, hogy a földfelszínre jutó sugárzás mennyisége nem azonos az eredetével. Ezért elmondták, hogy van valami, ami késlelteti ezt a sugárzást, amikor a Föld légkörében mozog. A hiányzó sugárzás spektruma egybeesik az ismert kémiai elem, az ózon spektrumával. Az ózonréteg felfedezése a brit tudós, a GMB Dobson és mások által végzett, mélyreható tanulmányokhoz vezetett, ami a spektrofotométer megalkotását eredményezte. A készülék alkalmazása lehetővé teszi a sztratoszférikus ózon közvetlenül a talajból történő mérését.

Szezonális kár

Az évszakok változása jelentősen befolyásolja az ózonréteg vastagságát a sztratoszférában. Az évek tanulmányai kimutatták, hogy a földrajzi tényezők is befolyásolják az ózon pajzs keménységét. A legkevésbé védett a világon az Antarktisz. Az Antarktisz egyes területein a pajzs időnként a vastagságának akár 60% -át is elveszítheti. Ez a drámai kimerültség az Antarktisz tavaszán (szeptembertől novemberig) fordul elő, és a térség légkörének vékony része az "antarktiszi ózonlyuk" néven ismert. Hasonló folyamatok fordulnak elő a sarkvidéki sarkvidéken is. Az északi féltekén tél és tavasz vége az elmúlt tizenegy év hét évében jelentősen kimerítette az ózonoszlopot a Föld légkörében.

Mi gyengítjük saját védelmünket

Sokan láttuk a CFC-mentes vagy „ózonbarát” jelzést a háztartási készülékek és az otthoni ápoló eszközök csomagolásán. Az ózonbontó vegyületek különböző kémiai elemek kombinációit tartalmazzák, mint például a bróm, a klór, a fluor, a szén és a hidrogén. Azokat a vegyületeket, amelyek csak klór-, fluor- és szénatomot tartalmaznak, "klór-fluor-szénhidrogéneknek" nevezzük, általában "CFC" -ként. A szén-tetraklorid és a metil-kloroform a fő ózonbontó gázok, amelyeket gyakran ipari termelésben használnak. Ilyen ipari eljárásokban, mint hűtés, légkondicionálás, habzás és oldószerek is használhatók. Az ilyen vegyületek, halonok egy másik csoportját főleg tűzoltószerekként használják.

A lyuk rögzítése

Az 1980-as évek elején az Antarktiszi ózonréteg jelentős kimerülését fedezték fel. Ez a Montreali Jegyzőkönyv aláírásának előfeltétele volt. A mai napig 196 ország ratifikálta a Montreali Jegyzőkönyvet, amelyet Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek egykori főtitkára, minden idők legsikeresebb nemzetközi környezetvédelmi megállapodásának nevezett.