A (bibliai) Júda királysága a történelemben

Háttér és kezdeti formáció

Salamon király meghalt, és elhagyta fiát, hogy uralja az Izrael Egyesült Királyságát. Azonban az északi törzsek által elfoglalt Felső Királyság Jeroboám vezetése alatt felrobbantott Rehaboám, Salamon fia ellen. Salamon uralma kemény adók és kényszermunka örökségét hagyta az északi törzsek számára, és ezt mondták, hogy arra kényszerítették őket, hogy lázadjanak a Rehoboam ellen. Ez volt a látszólag végtelen háború kezdete a két korábbi szövetséges között. A hiedelmek "egy Isten rendszerének" bevezetése is nagy konfliktusokat okozott, hiszen az északi királyok még mindig a bálványimádást folytatták, amit a kananeusok és mások hagytak. Rehoboám építette a falakat és megerősítette Júdát, de ötödik évében, mint király, Egyiptom megtámadta és alávetette királyságát, mint egy vasalós államot.

Emelkedj a hatalomra és a teljesítésekre

Rehoboám halála után fia, Abija, Júda királya lett. Abija katonai kampányt indított Izrael ellen, amely 500 000 izraelita halálát eredményezte, majd ezt követően Izraelet alávetette. Abija halála után a fia, Asa vette át, és megújította Júda erődített városait. Uralkodását a béke és a jólét jellemezte 35 évig, amíg az etióp király el nem jött és megtámadta Júdát. Asa azonban képes volt legyőzni az etióp királyt, és megmentette népét a hódításból. Jósafát Ábát Júda királyává vált, és békét teremtett az északi izraelita törzsekkel. Az a béke is eltörött, és Jósafát továbbment más háborúkhoz. Jehoram, az utódja, nem volt olyan szerencsés, mert családját elrabolták a Filiszteusok hordái támadásával.

Kihívások és ellentmondások

A Biblia hatalmasnak és hatalmasnak nyilvánítja a Júda Királyságát, bár sok régész megkérdőjelezte ezt az ötletet. Valójában a régészeti ásatások azt mutatták, hogy Júda valószínűleg csak egy kis törzsi közösség volt. Az is kétséges, hogy a 11. század végén, a Júdaéval azonosították a települést. Akadémikusok, akik a Júda Királyságát tanulmányozták az Izrael egyesült királyságának bukása után, azt állították, hogy a héber Biblia narratívája arról, hogy az Úr haragja a Júda bálványimádása felett nem volt pontos. A héber Biblia azt állítja, hogy a Júda és Izrael ősi királyait az Úr megbüntette, mert nem állították le sok isten imádását abban az időben, bár a történelmi feljegyzések és a régészeti leletek bizonytalan fényben helyezik el vallási gyakorlatukat.

Hanyatlás és lerombolás

Júda vége akkor jött, amikor Zedekia, a Júda királya, és a kései Jehoiakim testvére volt, megrázta a babiloni II. Nabukodonozor II. Jótevőjét, és visszatért az egyiptomi fáraóknak. Zedekia előtt Jójakim nem volt hajlandó tisztelegni a babiloni királynak, és azonnal elhajtott Babilonba, míg az összes fia megölték. Ez a tragikus esemény véget ért a Júda Királyságának. A vége valóban a város elhagyásával és elutasított állampolgáraival való elhagyásával jött létre. Jeruzsálemet a földre lerombolták, és templomi kincseit a babiloni hódítás zsákmányává tették. A város a 7. századig szellemvárossá vált. A lakosság körében azonban, akik a babiloni behatolók üldöztetéséből menekültek, lassan költöztek Benjaminra, egy izraelita törzs fővárosára.

Történelmi jelentőség és örökség

Júdát teljesen elhagyták, miután a babiloni király Nebukadonozor II. A Júda királyai közül többet mindig emlékezni fognak, mint a "rossz" királyokat, akik megtörték szövetségüket az Úrral. Ennek eredményeképpen Isten hagyta, hogy a babiloniak ne legyenek megvédve, és aztán később generációkra kényszerüljenek. A judaizmus tanításaiban elmondható, hogy mégis az Úr megbocsátó Isten, hiszen 539-ben a Perzsa Achaemenidák megengedték a Júda Királyságából vett héber leszármazottaknak, hogy visszatérjenek a származók földjeire és újjáépítsék a zsidó templomot ott. Ugyanebben az évben is a babiloni birodalom bukása a vitathatatlanul toleránsabb és jóindulatú perzsa Achaemenidek kezében.