Mik azok a római számok?

A római számok egy számrendszer, amelyet a latin ábécé betűinek kombinációja képvisel. A numerikus rendszer volt a szokásos módszer a számok írására Európában a késő középkorban. A római számok a Római Birodalom bukása után is hasznosak voltak, de a tizennegyedik századból a hindu-arab helyettesítette őket, mivel ez egy kényelmes rendszer volt. A helyettesítés folyamata lassú volt, így a római számok használata a mai napig kisebb alkalmazásokban tartósan használható. Az alábbi szimbólumok a római számok alapját képezik a modern módszerekben:

Római számrendszer szimbólum	Tizedes rendszerérték
én	1
V	5
x	10
L	50
C	100
D	500
M	1000

Standard űrlapok

A római számok szabványos formái a római számok jelenlegi használata univerzális egyezmények. A római számokban lévő számok tartalmazzák a szimbólumok kombinációját és az értékek hozzáadását. Például én vagyok a római szám az egyikre, a II pedig a római szám kettőre. A II. Hasonlóképpen, a III háromból áll, míg a VIII. Az V. (öt) és a III (három) kombinációjából áll, ami a szimbólumok értékének hozzáadását jelenti. Ezért a római számok elrendezése a szimbólumok értékeinek sorrendjén alapul, úgy, hogy a végső kombináció a decimális rendszer tényleges értékét képviseli. Fontos megjegyezni, hogy a rendszer nem igényel "helymegtartást", mivel minden szám egy rögzített értéket, nem pedig egy, tíz és több pozíciót jelent. A IV (négy) római szám öt (V) mínusz I (egy), míg a VI (hat) öt (V) és egy (I).

Alternatív formák

A fenti formanyomtatványokon kívül a római számok alternatív formái is használhatók az ókori Rómában a feudális és a jelenlegi időkben ellentmondásos módon. Jellemzően a római szimbólumok additív formái gyakoriak az olyan feliratokban, amelyekben a négy és kilenc szám például IIII és VIIII, és nem IV és IX, mint a standard formában. Ezenkívül a 18-as számot a XVIII helyett a IIXX vagy XIIX-nek is nevezzük, mivel latinul a számot 22-nél kevesebb kettőnek tekintjük.

Más alternatív formákban az V és L nem használható a rendszerben. Ezért a VI és az LX esetében IIIIII és XXXXXX eset lenne. A római számokkal ellátott órák arcán a IIII helyett a IV-es helyet általában a négy órás pont mutatja, de a kilenc óra pozíció a standard formát használja. Az ilyen formátumú órák többnyire a korai órák voltak, mivel a jelenlegi órákban, mint például a Big Ben Londonban, a négy órás pontot használják. Végül, a huszadik század elején változó volt a 900-as római számjegy. A szám jellemzően CM a szokásos formanyomtatványok szerint, de számos feliratozott dátumban, mint például a Szent Louise Művészeti Múzeumban, az 1903-as felirat az MCMIII helyett MDCDIII.