Mi volt a Fontainebleau-i Szerződés?
A Fontainebleau-i Szerződés a francia Fontainebleau-ban, 1814. április 11-én, Napóleon és Oroszország, az osztrák birodalom és a porosz képviselői közötti megállapodásra utal. A szerződéssel Napóleon szabálya megszűnt, miután Párizsban, április 11-én aláírták. A császárt ezután Elba-ba számolva, közvetlenül a szerződés április 13-i Napóleon ratifikálását követően.
A Szerződés háttere
Napóleon császárként való befolyása 1812 és 1814 között fenyegetett. Kezdetben a hatodik koalíció háborúja idején kiszállt Németországból. Az ebben a csatában résztvevő országok közé tartozik Oroszország, az Egyesült Királyság, Ausztria, Svédország és Poroszország. Néhány német állam is részt vett, és lelkes harcuk során 1813-ban kiléptek a Napóleonból Németországból. Ennek eredményeként Napóleon kénytelen volt tárgyalásokat kezdeményezni a párizsi csata után.
A Fontainebleau-i Szerződés feltételei
A szövetséges hatalmak alig várták, hogy befejezzék Napóleon uralmát Európában. Azt akarták, hogy Franciaország elismert legyen egy olyan nemzetként, amelynek törvényes kormánya volt, és készek voltak visszavonni Napóleon vagy családja bármely megállapodását. Napóleon uralmát úgy tekintették, mint a régi Franciaország tiszteletben tartásának hiányát, és egy bölcsebb kormányt tervezett. Azt is állították, hogy Európának ismét nagyszerűnek kell lennie, Franciaország boldogsága létfontosságú volt. Következésképpen olyan kifejezéseket hoztak létre, amelyek célja, hogy megakadályozzák a francia népekkel szembeni további visszafogott kormányzást.
A Fontainebleau-i szerződés feltételei 21 cikkből álló megállapodáson alapultak. Napóleont megfosztották minden hatalomtól, és a francia birodalmat lebontották. Napóleonnak, a császárnőnek, Marie-Louise-nak, meg kellett őrizniük a címüket. Annak ellenére, hogy ilyen elrettentés történt, Napóleon családtagjai betiltották, hogy Franciaországban semmilyen hatóságot ne kapjanak. A szerződés másik feltétele az volt, hogy Elba-sziget Napóleon alatt volt, de Franciaország átvette a szigetek asszimilálását. A sziget tehát lehetővé tette a nemzetközi elismeréssel rendelkező zászlót.
Továbbá a Placentia hercegségét, Parmát és Guastallát átadták Marie-Louise-nak. Emellett a megállapodás azt is megállapította, hogy a császárné közvetlen férfi leszármazottja Placentia hercege, Parma vagy Guastalla lesz. A szerződés egyéb feltételei közé tartozik Josephine császárné által fizetett éves fizetés csökkentése. Kezdeti keresete 1 000 000 frankra csökkent. Emellett Napóleon kénytelen volt átadni a birtokokat és az ékszereket, amelyeket Franciaországban elkapott. De megengedte, hogy magával vitte 400 embert, akik az ő szolgái és személyes őrök voltak.
A Fontainebleau-i Szerződés eredményei
Napóleon uralma konfliktusforrást jelentett Európában. Például Nagy-Britannia nem akarta elismerni Napóleont, mint francia uralkodót. Franciaországot lázadónak tekintette, és Napóleon katalizátor volt. Azonban a birodalom elnyomása után Európa stabilvá vált, és a nemzetek, különösen a szövetséges hatalmak közelebb kerültek. Napóleon uralma végül zúzódott, és befolyása megbénult.
