Mi az a távérzékelés a földrajzban?
A távérzékelés az objektum részleteinek megszerzésének folyamata, fizikai helyszíni megfigyelés nélkül műholdas vagy repülőgéppel. A távérzékelők a repülőgépre vagy a műholdakra vannak felszerelve, hogy adatokat gyűjtsenek a Földről visszavert energia észlelésével. A távérzékelés hasznos volt a tudósok számára, akik állandóan szükségük van adatokra a föld, az óceán és a légkör tekintetében.
A távérzékelési technoloy története
A távérzékelő fegyelem az elmúlt években számos előrehaladáson ment keresztül, mivel a fotózás és a repülőgépek innovációja elősegítette a fegyelem fejlődését. 1960-ig a távérzékelés fogalmát elfogadták. Ezt megelőzően a légi felvétel kifejezés a közös kifejezés. A légi felvétel ekkor fekete-fehér képeket ábrázolt, új technológiák és módszerek alakultak ki, amelyek részletesebb grafikai képeket támogattak. A számítógépes technológia lehetővé tette a digitális képek digitális formáját. Az 1960-as és 1970-es évek folyamán az Egyesült Államok és Oroszország a műholdakat kedvezőbbé tették a repülőgépek felett, mivel rendszeresen ellenőrizhették őket. A rendszer lehetővé tette a tudósok számára, hogy adatokat gyűjtsenek olyan helyekről, amelyeket nem lehetett látni vagy meglátogatni.
A távérzékelés áttekintése
A távérzékelést akár passzív, akár aktív távérzékelők végezhetik. A passzív érzékelők külső ingerekből származó sugárzást gyűjtenek. A Föld felszínéről visszaverődő energiára reagálnak. A passzív érzékelők által támasztott elsődleges energiaforrás tükrözi a napfényt. A passzív távérzékelők példái a radiométerek, az infravörös és a filmfotózás. Az aktív érzékelők viszont az adatgyűjtés belső ingerétől függenek. Ezek tükrözik az energiát az adott területre, és az észlelés után mérik a régióból visszaverődő energiát. Ilyen érzékelők például a Lidar, amely lézerfényt tervez a célpont távolságának mérésére. Az egyik legjelentősebb műhold, amely lehetővé tette a távérzékelést, a Landsat, az USA-ban tervezett projekt. Elindítása óta több millió képet szereztek a kormányoknak, a tudományos szervezeteknek és a vállalkozásoknak nagy horderejű előnyökkel.
A távérzékelés alkalmazásai a földrajzban
A távérzékelés segíti az embereket abban, hogy információt szerezzenek a Földről. Ezért elengedhetetlen a veszélyértékeléshez, valamint a földromlás és -megőrzés ellenőrzéséhez. A rendszer nyomon követi a vad időjárást, az árvizektől, a földrengésektől a hurrikánokig, és az összegyűjtött adatok értelmezhetők a természeti katasztrófák okozta pusztítás elemzésére. Az ilyen adatok felhasználhatók a katasztrófák előtt és után végrehajtandó stratégiák megfogalmazására. Mivel a rendszer elérheti az emberek számára nem hozzáférhető területeket, figyelemmel kíséri az erdőirtás hatását jelentős régiókban (ideértve az Amazonas-medencét is), és feltérképezheti a védelmet igénylő területeket is. A rendszer különösen fontos a környezeti monitoring és a természeti erőforrás-gazdálkodás területén, és a környezetre gyakorolt emberi hatásokat vizsgálja. A távérzékelés az óceánográfiában is hasznos, mivel az óceáni keringést, a hőmérsékletet és a hullámmagasságokat jobban megérti, hogy jobban megértsék az óceáni erőforrásokat. A rendszert geológiai és ásványi kutatási, erdészeti és mezőgazdasági célokra használják.
A távérzékelés korlátozása
A műholdak által készített képek felbontása túl durva lehet a kis kontrasztú területek azonosításához, és részletes térképezéshez. Az összegyűjtött adatok elemzése bonyolult és költséges, és a mérési bizonytalanság gyakran nagy. A távérzékelő rendszer üzemeltetésének költségei különösen drágaek lehetnek a nem megfelelő pénzügyi, technológiai hiányosságok és képzett személyzet hiánya miatt.
