Ki a világ karizmatikus megafauna?
Mi a Megafauna?
A karizmatikus megafauna kifejezés olyan növény- és állatfajokra utal, amelyeknek nagy vonzereje van, talán vonzó megjelenése miatt, egy globális közönségnek. Általánosságban elmondható, hogy a karizmatikus megafauna olyan nagy állatok, amelyek könnyen azonosíthatók. A karizmatikus megafauna példái közé tartozik az óriás panda, az oroszlánfóka, a szürke farkas, a kopasz sas, a kupacbálna, a jegesmedve, az orca (gyilkos bálna) és a bengáli tigris. Ezek az állatok általában környezeti aktivitással és természetvédelmi üzenetekkel kapcsolatosak. Ez a cikk közelebbről megvizsgálja a karizmatikus megafauna és a környezetvédelem közötti kapcsolatot.
A karizmatikus Megafauna és a megőrzés szerepe
Mivel a karizmatikus megafauna vonzza a közvéleményt és könnyen felismerhető, a környezetvédelmi aktivista csoportok gyakran használják őket a védelmi kampányokban. Az az elképzelés, hogy ezek a fajok nagyobb figyelmet szentelnek a nyilvánosságnak, emocionális reakciókat fognak ösztönözni, és elősegítik a megnövekedett védelmi sikert. Ezen túlmenően ezek a karizmatikus fajok általában nagy, biológiai sokféleségű ökoszisztémákat élnek, amelyek a különböző növény- és állatfajok sokféleségéhez tartoznak. Népszerűségük azt jelenti, hogy ezeknek a karizmatikus megafauna fajoknak és élőhelyeiknek a megmentése közvetve több más, kevésbé népszerű fajot takarít meg. Ezt az eredményt reméljük gyakran " esernyőhatásnak " nevezik.
Ezek a fajok nemcsak a megőrzés iránti szenvedélyt idéznek elő világszerte, hanem nagyobb pénzügyi forrásokat is hoznak. Ezen túlmenően számos szervezet ezeket az állatokat logókként használja fel, hogy nagyobb figyelmet kapjon és emlékezzen rá. Az egyik példa a Világ Vadvédelmi Alap (WWF), amely a pandát szervezeti szimbólumként használja.
A karizmatikus Megafauna kritikái
Míg a karizmatikus megafauna esőhatása a védelmi erőfeszítésekben széles körű támogatást kapott, jelentős kritikát kapott.
A karizmatikus megafauna használatának egyik legnagyobb problémája a védelmi erőfeszítésekben az, hogy a kevésbé ismert és kevésbé vonzó fajták figyelmét figyelmen kívül hagyja. Azt javasolta, hogy az emberek alapvetően kiválaszthatják, hogy mely állatokat érdemes megvédeni és védeni, egyszerűen fizikai megjelenésük alapján. Ezt az előfordulást néha Bambi hatásnak is nevezik. Látható, amikor a nagy csoportok megtagadják az invazív fajok felszámolását (például az amerikai kaliforniai állati szarvas), mert ez aranyosnak tekinthető. Ugyanez az emberek csoportja azonban nem tud problémát okozni egy pók megölésére, még akkor is, ha potenciálisan veszélyeztetett faj.
Azt is megállapították, hogy a tudományos kutatásban előítéletet teremt. A veszélyeztetett fajok listái például figyelmen kívül hagyhatják vagy nem sorolják fel azokat a fajokat, amelyek nem tekinthetők karizmatikusnak, egyszerűen azért, mert nincsenek kutatások és ismeretek a szervezetről. A tudósok hajlamosak a karizmatikus megafaunát nagyobb arányban tanulmányozni, mint a nem karizmatikus fajokat. 1994 óta több mint 100 jelentést tettek közzé a meerkatákról. Ugyanebben az időszakban csak 14 papírt tettek közzé a kevésbé karizmatikus manátáról. Ez az akadémiai elhanyagolás az általános védelmi erőfeszítések ellen hathat.
Emellett egyes kutatók felfedezték a taxonómiai infláció néven ismert hatást, amely a nemrégiben osztályozott taxonok természetellenesen magas száma. Ez az infláció nem az új fajok felfedezésének, hanem a taxonok önkényes besorolásának köszönhető. A tudósok az alfajokat tényleges fajnak nevezik el az érdekképviseleti előnyök kihasználása érdekében.
Egyes szervezetek és környezetvédelmi érdekcsoportok dolgoznak a Bambi-hatás ellen. Ezek az erőfeszítések magukban foglalják olyan szervezetek alapítását, mint a Ugly Animal Preservation Society és a veszélyeztetett csúnya dolgok.
