Hol származott a sakk?

A sakk olyan stratégiai ügyességi játékként van leírva, amelyet két játékos játszik egy kockás táblán, ahol minden játék darabja a szabályoknak megfelelően mozoghat. A játék célja, hogy megtámadja az ellenfelet, és tegye a királyát olyan helyzetbe, amelyben nem tudnak menekülni (csatár). Minden játékosnak 16 darabja van, amelyek egy királynőt, egy királyt, két püspököt, két lovagot, két bástyát és nyolc gyalogot tartalmaznak. A sakkjáték legrégebbi tárgyai mintegy 760-ra nyúlnak vissza, és az ókori perzsa birodalom részét képező üzbegisztáni Samarkandban találtak. A legrégebbi Kitab ash-shatranj nevű sakkkönyv, amely „sakkkönyvet” jelent, 840-850-re nyúlik vissza, és egy neves sakkjátékos írta az al-Adliar-Rumi néven.

A sakk eredetéről szóló elméletek

Különböző elméletek próbálják rámutatni a mai sakk eredetére. Az egyik elmélet azt sugallja, hogy a játék egy kínai variációból alakult ki, amely Kr. E. A legnépszerűbb elmélet azonban azt sugallja, hogy a játék a 6. században indult Indiából a chaturanga nevű korai indiai játék formájában. A játékban a hadsereg négy részlege volt: a lovasság, a gyalogság, a szekerek és az elefántok. A chaturanga darabok később a mai lovag, gyalog, bástya és püspök lettek. Az indiai chaturanga később elterjedt a Selyemút mentén nyugatra, Satsanid Perzsia és kelet keleti részén, keleti stratégiai ügyességi játékok formájában, mint például xiangqi, shogi és janggi. A Chatrang később a muszlim világba költözött shatranj formájában a perzsa iszlám hódítás után. Shatranj nagyrészt megtartotta a játék darabjainak perzsa nevét. A spanyolok shadranjot ajedreznek adták, míg a portugálok xadreznek nevezték. Európa többi része a perzsa shah változatait használta, ami azt jelenti, hogy király. A shah kifejezés később angol nyelvű szavakra, például sakkra és csekkre vált. A checkmate és a rook kifejezések szintén a perzsa kifejezés shah mat angol nyelvű kiadásai, ami azt jelenti, hogy a király befejeződött és rukh, ami szekeret jelent.

A modern napi sakk evolúciója

Az európai sakk korai formáinak darabjai korlátozottak voltak a táblán. A modern sakkba való átalakulás 1200-ban kezdődött Dél-Európában; 1475-ig számos jelentős és alapvető változás történt a játékban, mint például a gyalogok, hogy az első lépésükben két négyzetet tudjanak előremutatni. A XIX. Században a királynő cserélte ki a királyi sakkfigurát, és a 15. századig a darab a legerősebb lett a táblán. Ugyanebben a korszakban kidolgozták a király ugrását, a király biztonságát biztosító lépést. A játék szabályait a 19. században formalizálták a patthelyzetre vonatkozó szabályoknak.

A technológia beillesztése a sakkjátékba

A 20. században hatalmas ugrások mentek végbe a számítógépes technológiában, amelyet később a sakkjátékba illesztettek. Ennek a technológiának a bevezetése az első alkalommal programozott számítógépek versenyképesen játszhatnak az emberekkel szemben. Az IBM Deepblue számítógépe lett az első programozott gép, amely 1997-ben legyőzte egy uralkodó sakkbajnokot, miután legyőzte Garry Kasparovot. A technológia felemelkedése azonban arra késztetett néhányat, hogy aggodalommal töltsék fel a kapcsolódó technológiák lehetséges használatát a sakkbajnokságokban való csalás érdekében.