Mely országokban folyik az Eufrátes folyó?
5. Leírás
A leghosszabb folyó Nyugat-Ázsiában, az Eufrátesz egy 2800 kilométeres távolságon keresztül folyik Törökországban, és Szírián és Irakon keresztül áramlik át a Perzsa-öbölbe. A folyó a törökországi örmény felvidékben található Karasu és Murat folyók által képződő vízfolyások összefolyásából származik. Az Eufráták ezután a Taurus-hegység mentén haladnak a szíriai fennsíkba, végül az iraki részeket elvezetik, majd belépnek a Perzsa-öbölbe a Shatt Al-Arabon keresztül, melyet a Tigris-folyóval alkotott szövetség alkot. A Tigris-Eufrat-medence együttesen számos ősi, fejlett mesopotámiai civilizáció helyszíne volt. A folyó, Nyugat-Ázsia egyik legjelentősebb folyója, számos említést tesz Muhamed próféta hadithjaiban, valamint a judeo-keresztény Bibliában.
4. Történelmi szerep
Az ókori emberi megszállást bizonyították a neolitikumból származó kőépítmények formájában az Eufrátes-folyó felső tanfolyamaiban, a „Fertilis Crescent” régióban. A vadászat, az összegyűjtés és az esővel táplált mezőgazdasági tevékenységek támogatták az ősi neolitikusok életét. Az öntözési módszerek kifejlesztése fokozatosan vezetett az ember népességének a vízgyűjtő alsó, szárazabb eléréséig terjedő elterjedéséhez a Kr. E. 6. millenniumban. A kistelepülések ebben az időszakban a vízgyűjtőt pontozzák, és a régészek ebből a korból származó agyag csónakokból történő visszanyerése jelzi, hogy a folyót közlekedési módként használják. A BC 4. Millennium a virágzó civilizációk megjelenését mutatta be a mezopotámiai régióban, a nagyobb városok fejlődését és az emberi népesség gyors növekedését az Eufrátesz mentén. A babiloni és asszír birodalmak létrehozása a vízgyűjtő mentén történt a későbbi évszázadok során is. Az Eufrátesz folyó a Karbala csata helyszíne volt, amely az iszlám történelmében jelentős háború volt, amelyet még az iszlám hívők szétválasztásához vezettek a mai napig látható szunnita és shi szektákhoz.
3. Modern jelentőség
Jelenleg az Euphrates folyó medencéjét a törökök erősen lakják a folyó felső szakaszaiban, a kurdokat és az arabokat pedig közép- és alsó pályája mentén. A zsidók és a keresztények egy kis népessége is lakik ebben a régióban. Az Eufrátesz folyó az élet mentőköve, amely a bankok mentén letelepedett valamennyi ember számára. Az olajbogyó, a gyümölcs, a dohány és a gabonafélék Szíriában a folyó partjai mentén nőnek. Irakban a termesztés nagymértékben függ az öntözéstől, és a rizs, a kukorica, a búza, az árpa, a cukorrépa és a tenyérpálma termesztése ebben a régióban. Az árvizek és az aszályok csökkentése, valamint a vízerőművek termelése érdekében nagyszámú gátat és tározót építettek az Eufrátesz folyóra. Az Atutürk-gát, amely Törökországban az Eufráteszre épült, évente 8900 Gigawatt-órát termel. A szíriai Tabqa-gát és az iraki Haditha-gát más jelentős vízerőművek a folyóban. A Tigris-Eufrátesz vízgyűjtője a világ kulturálisan és történelmileg leggazdagabb területei közül is egykor, számos ősi civilizáció bölcsőjeként. A régészek, a paleontológusok, az antropológusok és a környezetvédők egyaránt mindig felhívták az Eufrátesz vízgyűjtőjét, hogy tanulmányozzák a régió természetes ökoszisztémáinak és emberi civilizációinak fejlődési történetét.
2. Élőhely
A természetes növényzet nagy foltjait az Eufrátesz folyó mentén folyamatosan leromlották, mivel az ősi idők óta a vízgyűjtő nagy települései vannak. A medencében levő növényzetet a folyó mentén levő csapadékminták befolyásolják, ami jelentősen csökken a folyó forrásától a perzsa-öböl szájáig. Xerikus erdők fordulnak elő a folyó felső hegyvidéki és dombos pályáin, melyeket olyan növények jellemeznek, mint a pisztáciafák, a tölgyek és a rózsafák tagjai. Ebből a növényi övből egy zóna áll, amely vegyes erdőkből és sztyeppekből származó növényzetből áll, és amely fokozatosan teljes mértékben helyettesíti a domináns sztyepp táj. A folyó alsó része azonban csak a sivatagi növényzetet támogatja. Az Eufrátes-vízgyűjtő őshonos állatvilágának nagy része az emberi kizsákmányolás miatt idővel elveszett, és az őshonos fajok közül sokan, mint például a gazella, onager és az arab strucc, kipusztultak vagy veszélyeztetettek ebben a régióban. A ragadozók, mint az aranysárkány, az oroszlán, a leopárd, a vörös róka és a szíriai barna medve is régóta virágzott a régióban, de jelenleg vagy regionálisan kihaltak, vagy nagyon alacsony népességűek. Jelenleg az Eufrátes-medence sztyeppei és sivatagi élőhelyein sokféle faj (például a Tigris-lazac), néhány vízi madár, rágcsáló, bivaly, antilop, békák és gyíkok élnek.
1. Veszélyek és viták
Az Eufrátes vizei, különösen a folyó alsó szakaszaiban Irak felé haladva, üledékekkel és szennyezőanyagokkal terheltek, amelyek a folyó felsõ részei mentén a városokból, falvakból és mezõgazdasági területekbõl szabadulnak fel. A folyó felső és középső szakaszán nagyszámú gát építése szintén csökkenti a térfogatot, ami viszont növeli a sótartalmat az Irak száraz területein élő populációkhoz, és tiszta vízhiányt okoz az ilyen lefelé irányuló területeken. A nagyfelületű tározók építése az Eufrátokon a víz nagy mértékű elpárologtatását teszi lehetővé, a veszteség csaknem 2 köbkilométernyi Törökország vizetől 5 kubkilométerig Irakban önmagában. Az Eufrátesz mentén végzett nagyszabású gátak és öntözőrendszerek építése jelentős számú emberi települést költözött, és a régió vízi és szárazföldi növény- és állatvilágát is rontotta. Például 55.300 embert közvetlenül hátráltattak az Atatürk-gát létrehozása. Történelmi szempontból fontos régészeti lelőhelyek. mint a zegumai római mozaikok, maguk is elvesztették az áradást az Eufrátesz medencéjének nagy részeinek elárasztása miatt. Ez olyan nemzetközi szervezetek széles körű tudatosító kampányaihoz vezetett, mint az UNESCO, hogy fokozzák az ilyen örökségi helyszínek mentését.
