Mely országok Panamán határolnak?
A Panama Köztársaság egy közép-amerikai nemzet, amely 29 119 négyzetkilométernyi területet ölel fel. Az emberi társadalmak Panama határain belül élnek 2500 óta. Mielőtt az európaiak megérkeztek a régióba, néhány közösség hatással volt Panamára, mint például a Chibchan, a Cueva és a Chocoan. A leginkább dominánsak voltak a Cueva, és hatalmas szerepet játszottak a Panama határainak kialakításában. A gyarmati időszakban Panama a spanyolok irányítása alatt állt, és hatalmas hatást gyakorolt a Panama határaira. Napjainkban Panama szárazföldi határa körülbelül 427 mérföld. Panama megosztja szárazföldi határait Costa Rica és Kolumbia két nemzetével.
Panama-Kolumbia határ
Panamát és Kolumbiát nagyjából 139 mérföld hosszú határ választja el, amely Panama délkeleti szélén található. Számos város található a határon a Panama oldalán, a legjelentősebb a Santa Cruz de Cana, a Boca de Cupe és a Yavize. A határ Kolumbiai oldalán található városok közé tartozik a Jurado, a Yarumal és a Monteria. A két nemzet közötti határ az egyik legfontosabb nemzetközi határ, mivel Közép-Amerika és Dél-Amerika szétválasztását jelzi.
A Panama-Kolumbia határának története
A Panama és Kolumbia közötti határ a 14. századig nyúlik vissza, amikor mindkét ország a spanyol kormány irányítása alatt állt. A spanyol uralkodó királyi rendeletet adott ki, melynek célja, hogy elkülönítse a Nueva Andalucía kormányát a Castilla de Oro kormányától. A királyi rendelet az Atrato folyóra támaszkodott, mint a két kormányzó fő elválasztó pontja. Miután mindkét nemzet megszerezte függetlenségét, a határ jelentős változáson ment keresztül. A kolumbiai kormány és a Panama-kormány képviselői Bogotában találkoztak, és aláírták a Victoria-Velez Szerződést, amely részletesen ismertette a mai határ helyzetét. A határ helyzetének meghatározásakor a képviselők az 1855-ben elfogadott kolumbiai törvényekre támaszkodtak. A szerződés aláírásakor Panama kormányát Nicolas Victoria képviselte, míg Jorge Velez képviselte a kolumbiai kormányt.
A Darien-szakadék
A Darien Gap a Panama és Kolumbia közötti határvonal egyik legismertebb tulajdonsága. Panamában a szakadék a Darien tartomány része, míg Kolumbiában a Choco osztály része. A Darien Gap egyik fontos jellemzője a Darien Nemzeti Park, amely a két ország közötti határ közel 90% -át teszi ki. A Darien Gap jelentősen elmaradott a swamplandok és az erdők jelenléte miatt. A rosszul fejlett infrastrukturális rendszer megnehezíti az emberek számára a szakadék áthidalását. A szakadékot átlépő járművek nagy részét terepjáróknak tekintik. A Darien Nemzeti Park jelentősége miatt az UNESCO Világörökség részét képezte.
A határ mentén felmerülő problémák
A határon átnyúló egyik legfontosabb probléma 2016-ban történt, miután Panama kormánya úgy döntött, hogy bezárja a határ egy részét az illegális bevándorlók túlcsordulása miatt, különösen Afrikából és Kubából. Miután Nicaragua és Costa Rica kormányai bezárták a határt, a Panama kormánya úgy döntött, hogy megakadályozza, hogy Kubai migránsok átkeljenek a határukon. A bezárás leghatékonyabb hatása az volt, hogy a Turbo városába kerültek a jelentős számú migráns. A térségben megragadt bevándorlók közül sokan azt követelték, hogy a kolumbiai kormány vigye őket Mexikóba.
Panama-Costa Rica határ
Panama és Costa Rica nagyjából 211 kilométer hosszú határ van, amely Panama nyugati szélén helyezkedik el. Számos város található a határon a Panama oldalán, a legismertebb Punta Burica, Volcan és a La Concepcion. A Panama és Costa Rica közötti határt 1941-ben határozták meg, miután a két nemzet képviselői aláírták az 1941. évi Echandi-Fernandez szerződést. Costa Rica kormányát Alberto Echandi Montero képviselte, aki akkoriban volt a külügyminiszter. A Panama-i kormányt viszont Ezequiel Fernández Jaén nagykövet képviselte. A szerződést aláírták egy olyan határvita rendezésére, amely befolyásolta a két nemzet közötti kapcsolatot.
Határvita Costa Ricával
Panama és Costa Rica a 19. században részt vettek a határvitában. Abban az időben, Panama része volt az Új Grenada Köztársaságnak, és a Köztársaság azt állította, hogy területe magában foglalja a Mosquito Coast egészét. Costa Rica a terület egy részét is felkérte területének részeként. Miután Panama elkülönült a köztársaságtól, a vezetők megpróbáltak tárgyalni a határ helyzetéről a Costa Rica-i kormánygal. Kezdetben a két nemzet kormányai aláírták a Pacheco-de La Guardia Szerződést, de Costa Rica kormánya nem ratifikálta az üzletet elsősorban az amerikai banáncégek befolyása miatt.
Amerikai beavatkozás a határvitában
1910-ben mindkét kormány képviselői találkoztak Washingtonban és aláírták az Anderson-Porras Egyezményt. Az egyezmény aláírását követően a kérdést Edward Douglas White elé terjesztették, aki akkoriban az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnöke volt. Douglas White kiírta az ítéletet, amelyet a Panama kormánya elutasított. A Costa Rica-i kormány arra irányuló kísérlete, hogy végrehajtsa a döntést, megdöbbentette a Panama kormányát, és a Coto-háborúhoz vezetett. Egy másik szerződés, amely a vita megoldására törekedett, az 1928-as Castro-Guizado jegyzőkönyv volt, amelyet Costa Rica kormánya végül elutasított. 1938-ban egy másik szerződést javasoltak, a Zúñiga-de la Espriella Szerződést, amely jelentős ellentétben állt a Costa Rica-i nép ellen. Végül 1941-ben aláírták az Echandi-Fernandez Szerződést a határvita rendezésére.
Határbiztonság Panamában
Panama kormánya hatalmas összegeket fektetett be a határai biztonságának megőrzésére. A panamai határőrség az egyik olyan ügynökség, amely nagyban részesült a megnövekedett finanszírozásból. Panama is együttműködik szomszédaival, hogy a határokat biztonságban tartsa.
