A jugoszláv NATO-bombázás
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) bombázása katonai akció volt a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen (Koszovó háború). A művelet levegővel és bombázással foglalkozott, amely 1999. március 24-én kezdődött, és 1999. június 10-én fejeződött be. A NATO műveleti kódja hivatalosan a Szövetséges Erők hadművelete volt. A bombázások addig nem álltak meg, amíg a két fél Belgrád és a koszovói albánok megállapodásra jutottak abban, hogy a jugoszláv fegyveres erőket Koszovóból visszavonják, és ez az ENSZ Koszovó ideiglenes igazgatási missziójának (UNMIK) létrehozásához vezetett, amely megkezdte a missziót. Koszovóban.
Történelmi háttér
Koszovó egy állami szervezett elnyomást tapasztalt, miután az önkormányzati törekvést elutasították. Az 1990-es években az albán nyelvű televízió, az újságok és a rádió korlátozott volt. Ez az intézményekben és állami vállalatokban dolgozott koszovói albánok lőttek. A Pristina Egyetemet 1991-ben feloldották, majd azt az év szeptemberét, amikor az új tanév kezdődött, a koszovói albán tanárok számára tilos az iskolai helyiségekhez való hozzáférés, ez arra kényszerítette a tanulókat, hogy otthon tanuljanak. 1996-ban megalakult a koszovói felszabadító hadsereg, amely az ellenállást vezette a Belgrád ellen. A két fél közötti összeütközések 1998-ban kitörtek. Ez azt eredményezte, hogy egy évvel később NATO-szerződést írtak alá, melynek véget vetett a harcnak, de ez a megállapodás megszakadt, és a harcokat két hónappal később folytatták. A NATO úgy döntött, hogy katonai békefenntartó erőket hoz létre, amelyek megakadályozhatják a harcot 1999 januárjában 45 koszovói albán megölése után. Az idén márciusban a külső békefenntartó erők telepítéséről folytatott tárgyalások megtörténtek, mivel Jugoszlávia elutasította az ötletet. Ez arra kényszerítette a NATO-t, hogy békefenntartást telepítsen az akarata ellen.
A művelet céljai
A NATO-központban 1999. április 12-én tartott találkozó után a szervezet célkitűzéseket hozott létre a koszovói konfliktus megoldására. Elsődleges céljuk a két fél katonai akciójának megszüntetése és a harcok megszüntetése volt. A NATO további célja az volt, hogy visszavonja Koszovóból a rendőrség és a katonai erőket, állítsa meg az ENSZ békefenntartását Koszovóban, előirányozza a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek biztonságos visszatérését, és hozzon létre egy politikai keretet Koszovó számára, amely megfelel a nemzetközi jognak.
Mi történt a művelet során?
1999. március 23-án a jugoszláv kormány sürgősségi állapotot jelentett be a nemzeti televíziójában, és azt állította, hogy a NATO-erők azzal fenyegetnek, hogy megtámadják őket. A kormány csapatokat állított fel és sok erőforrást fektetett be a háborúba. Javier Solana, a NATO főtitkára irányította a szövetséges főparancsnokot, hogy kezdje meg a légifuvarozást a JSZK-ban, és a következő napon kezdődött a bombázás. A NATO 1000 repülőgépet használt a bombázási kampányában. A Belgrád első bombája a spanyol légierő volt. A NATO hadserege továbbra is megtámadta a jugoszláv hadsereget a földön és a levegőben. Az április áprilisában bombázták az etnikai albánokat, akiket a jugoszláv erők által használt pajzsok használtak. Májusban a belgrádi kínai nagykövetséget hibásan bombázták a NATO, mivel a jugoszláv hadsereget célozták. Ezt követte a bocsánatkérés, a NATO és az Egyesült Államok a Kínai Köztársaságnak. A bombázást 1999. június 10-én felfüggesztették, amikor a jugoszláv kormány beleegyezett abba, hogy visszavonja csapatait Koszovóból, és a háború június 11-én véget ért.
A művelet eredménye
A Human Rights Watch arról számolt be, hogy több száz polgári haláleset volt tapasztalható. A NATO katonai erők kevesebb kárt szenvedtek, az egyetlen, aki Albániában egy éjszakai misszióban lezuhant.
A jugoszláv kormány azt állította, hogy a bombázás 100 milliárd dolláros gazdasági veszteséget okozott. A művelet a jugoszláv erők Koszovóból való kivonásához is vezetett, és ez helyreállította a békét, amint az ENSZ politikailag felügyelte Koszovót.
kritika
Az Amnesty International arról számolt be, hogy a NATO-erők szándékosan célzott civileket, de a NATO elutasította ezt a jelentést. Mások azzal is vádolják a NATO-t, hogy eltúlzott áldozatokat indokolt bombázásuk igazolására. Moszkvának kritikája volt, hogy a kampány a nemzetközi jog megsértése.
