Tudtad, hogy a csernobili kizárási zóna most vadon élő állatokkal van?

Egy kataklizmikus nukleáris katasztrófa nyomán az ukrán állatok megmutatták, hogyan tudtak túlélni, megtermékenyíteni és helyreállítani az elvesztett dominanciaukat, feltéve, hogy az emberiség nem volt jelen, hogy elmenjen.

5. A csernobili katasztrófa

Harminc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án, a nukleáris energia teljes történetében a legnagyobb véletlenszerű sugárzás történt. Az esemény Chernobylban, az Ukrajna területén, amely akkoriban a Szovjetunió része volt. A nukleáris esemény bekövetkezése után a régió összes lakosának evakuálása a reaktor 4 robbanásának epicentrumától 30 kilométeres körzeten belül kezdődött. A túlnyomórészt északnyugati szélek nagy tömegű szennyezett levegőt mozgattak Fehéroroszország, Oroszország és azon túl az észak-európai régiók felé. Három évtized telt el azóta, és a tudományos tanulmányok tárgya még mindig két fő tényezőt ölel fel: a szélsőséges radioaktív szennyezés hatása a hatalmas természeti területre (egy 2800 négyzetkilométeres kiterjedés) és az emberi lakosság hiánya az érintett területeken. Az érintett térségben a sugárzási szint 10-30-szor nagyobb, mint az elfogadható normák.

4. Emberi elhagyás

Mindenkinek, aki a CEZ-ből (Chernobyl Evakuálási Zóna) hatósági utasítás szerint elhagyta, ingyenes apartmanokat adtak az ukrán nagyvárosokban, valamint pénzbeli kártérítést. Mégis sokan nem tudtak alkalmazkodni a városi élethez, és hamarosan visszatértek a saját helyükre. A lakóhelyüket elhagyó emberek mellett a CEZ-t folyamatosan látogatják a turisták, a stalkerek és a független kutatók. A hirdetéseket mindenhol közzéteszik a szennyezett területen való tartózkodás veszélyéről, és a sárga-fekete sugárzás ikon a leggyakoribb szimbólum, amelyet az emberi szemek találkoznak a területen.

3. A visszatérés a természethez

Nagy-Britanniában a tudósok kamerákat telepítettek a fákra, és az állatot vonzó szagforrásokkal felszerelték. A hibák elkerülése érdekében, ha ugyanazok az állatok meglátogatják a forró pontokat, a kamerák egymástól való távolsága legalább 3 kilométer volt. A Frontiers in Ecology and the Environment című folyóiratban megjelent számos csernobili állatvilágról készült képen kívül a tudósok talajmintákat vettek fel, nyomon követették az állatok útvonalait az ösvényen, és az állatok hulladéktermékeit vették be.

2. Milyen vadvilág él a csernobili ma?

A csernobili övezet önkéntelenül Európa egyik legnagyobb természeti rezervátumává vált. A legrosszabb nukleáris baleset kevésbé károsította-e a természetes ökoszisztémákat, mint az emberek? Lehetséges, hogy a vaddisznókat, farkasokat, elkéket, medvéket, lynxeket, fehérfarkasokat és sokféle szarvasfajtát mostanában az erdőkben és a festői réteken élnek. Nagy-Britanniában a tudósok kamerákat telepítettek a fákra, és az állatok számára vonzó szagforrásokkal felszerelték a helyet. A hibák elkerülése érdekében, ha ugyanazok az állatok meglátogatják a forró pontokat, a kamerák egymástól való távolsága legalább 3 kilométer távolságra volt egymástól. A Frontiers in Ecology and the Environment című folyóiratban megjelent számos csernobili állatvilágról készült képen kívül a tudósok talajmintákat vettek fel, nyomon követették az állatok útvonalait az ösvényen, és bevették az állatok hulladéktermékeit. A katasztrófa utáni években merész kísérletet vezettek be, amikor a terület számos Przewalski ló személyét hozta, és mire ezek az artiodaktilek megsemmisítés veszélye fenyegetett. Meglepő módon 2015 végére a tudósok a képek és nyomkövetési minták alapján következtetéseket tudtak levonni ezek közül az egykori, majdnem kihalt lovakról, amelyek a csernobili gazdag réteken legeltettek.

1. Folyamatban lévő radioaktív fenyegetések

Harminc év nem csak a tragédia mérföldköve, hanem a katasztrófa utáni egyik fő szennyező anyag Cesium 137 radioaktív elemének az érvényességi ideje. A következő száz év alatt a csernobili területek elhagyásra kerülnek, ahol a baleset következményeinek megszüntetését a munkatársak végzik, és minden sugárvédelmi biztonsági előírást betartva. A térképek azt mutatják, hogy a CEZ-szennyeződés mértéke függ attól, hogy a plutónium és a cézium megérintette a föld felszínét.