Titicaca-tó, Dél-Amerika

5. Leírás

A Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb tava és a világ legmagasabb hajózható tava. Ez az Andok-tó 12507 méter magasan helyezkedik el a perui-bolíviai határ mentén. Teljes mélysége körülbelül 351 láb. Suchez, Huancané, Coata, Ramis és Ilave folyói mind hozzájárulnak a tó vízmennyiségéhez. További 20 patak is áramlik a tóba. Körülbelül 41 lakott sziget található a tó felszínén. A tó két külön alrészből áll, amelyekhez a Tiquina-szoros csatlakozik. A Lago Grande a nagyobb részmedence, míg a Lago Pequeño a kisebb részmedence.

4. Történelmi szerep

A Titicaca név a natív dialektus szóból származik, a „Titi Khar'ka” a Puma sziklájaként értelmezve. Az egész tó alakja hasonlít a hosszú fülű nyúlon egy puma-pouncingre. A Titicaca-tó 44 mesterséges nád-szigetéről híres Uros. Ezek a lakott úszó mesterséges szigetek az ókori múlt maradványai, amelyeket egyes őslakosok tartottak meg, akik fenyegetések és támadások esetén mozgatták a szigeteiket. A nád-szigetek reed-tornyokkal is rendelkeznek. A többi 41 talaj-sziget is őslakos népek lakik, akik déli quechua hangszórók. Valójában minden sziget egyedülálló kultúrája, mint például Tiwanaku, Quechua és Inca, egyedülálló hagyományos életmóddal rendelkezik.

3. Modern jelentőség

Ma a turizmus jelentős gazdasági jelentőséggel bír a Titicaca-tavon élő őslakosok életében. A turisták számára is népszerű termékek a natív művészeti alkotások és a kézművesség. Az UNESCO tiszteletben tartotta a szigeteken előállított textileket az „Emberiség szóbeli és szellemi örökségének remekművei”. A turizmus legnépszerűbb szigetei a Taquile-sziget, az Amantaní, az Isla del Sol, a Luna-sziget, a Suriqui és az Uros. Az őslakosok a halászat, a burgonyatermesztés és a quinoa, a hüvelyesek és a zöldségek teraszos kertészetében élnek. A szarvasmarha-tenyésztés szintén hozzájárul a tó népi gazdasági igényeihez. A Titicaca-tó népszerűsége magas gazdasági értékű halak, mint például makréla és pisztráng, amely növeli a terület gazdasági értékét.

2. Élőhely és biológiai sokféleség

Az egész éves hideg időjárás a Titicaca-tónál és annak környékén az éghajlatot képviseli. Az éves csapadékmennyiség körülbelül 24 hüvelyk, melyet a nyári zivatarok szállítanak. A téli szezont a hideg reggel és éjszaka jellemzi. A tó a szokásos szigetekkel rendelkezik dombos terepen és sziklás síkságokon. A partok nádasok élnek. Néhány szigeten ősi romok vannak. A tó környező topográfiája termőföldről dombos terepre változik. Az állatvilág endemikus fajokból áll, mint például a Titicaca vízbéka és a Titicaca Grebe. A tó sekély vizeit a kagylók és a csigák foglalják el. Az endemikus édesvízi garnélarák a mélyebb részekben, apró és 13 cm közötti méretűek. Emellett a tó halfajainak mintegy 90% -a endémiás.

1. Környezeti fenyegetések és területi viták

Bolívia, Peru és az EU 1991-1993-ig általános tervet készített, melynek neve „Az árvízmegelőzés fő terve és a TDPS-rendszer vízkészleteinek felhasználása”. Ez a projekt a rendszer jövőbeni fejlesztésének referenciája lesz. Ez a terv magában foglalja a Titicaca-tó emberi fejlődését is. Bár két ország osztozik a tóban, mindkettő együttműködő volt, és nem volt vitája a vízkészletek kezelésében. A tó fenyegetése a lakott szigetekből és a partvidékből származó hulladék. A talajerózió és a degradáció szintén foglalkozni kell. A termőföld mezőgazdasági túlzott kiaknázása a legtöbb hegyvidéki területet érinti. A bányászat a szennyeződéseket az alsó területekre is hozza.