A szerelemcsatorna szennyezése, New York

A New York-i Niagara Falls városának szeretetcsatornája, a Canal, volt a helyszíne a vegyi anyagok ártalmatlanításának, ami végül a Superfund tisztítási művelethez vezetett. Az amerikai történelem egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája marad. A csatornában felfedezett szennyezés a Superfund törvény átvételét eredményezte, amely felhatalmazza a Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy vagy tartsa a szennyezőket a hulladéklerakók tisztításáért, vagy a Superfund használatával tisztítsa meg a tisztítást.

Háttér

Az 1800-as évek végén egy William Love nevű vállalkozó elképzelt egy csatornát, amely összeköti a Niagara-folyót az Ontario-tóval. Olyan tökéletes városi központot igyekezett létrehozni, melyet a „Model City” -nek neveznek, és amely a tó partjainál lakóhelyet és parkokat tartalmaz. A csatorna vízgazdálkodást jelentett az iparágak számára. Az építkezést hamarosan megállták, miután a csatorna közel egy mérföldnyire átszakadt a pénzügyi korlátok miatt, és a Niagara-folyóból történő víz eltávolítását büntető jogszabályok elfogadása. 1920-ban a Niagara Falls városa megvásárolta a csatornát, és ezt követően dömpinghelyként kezdte használni.

Hooker Chemical Company

A városban a Hooker Chemical Company néven ismert vállalat működött, és 1942-ben vásárolta meg a csatornát saját használatra. A vállalat ezután folytatta a mérgező hulladékok lerakását a csatornában, beleértve a rákkeltőként azonosított vegyi anyagokat is. A vegyi anyagok a talajvizet és a talajot szennyezték, mivel 20-25 méteres mélységben dömpingeltek a gödörbe. 1948-ig a vállalat az 1953-ig működtetett hulladéklerakó egyedüli felhasználója lett. Miután a helyet kitöltötte, a vállalat lefedte a helyszínt, és eladta azt a Niagara Falls City School kerületnek, amely új iskolákat épített.

Fejlesztési tevékenységek a térségben

A Niagara Falls City School kerület, bár tudatában van annak, hogy az oldal mérgező vegyi anyagokat tartalmazott, két iskolát épített a csatorna közelében. A fejlesztők tovább építettek házakat és utcákat, melyek a Love Canal-t alapították elővárosi környéken. A lakosok több mint tíz éve éltek a területen, akik nem tudták a hulladéklerakó helyét, és a közelben élők esetleges kedvezőtlen hatásait.

A kémiai hulladék felfedezése

1975-ben és 1976-ban a nehéz vízfolyás a vegyi anyagok kimosódását váltotta ki, mivel a felszín alatti vizek szintje a szokásosnál magasabbra emelkedett. A lakosok elkezdték a rossz szagok észlelését, és szokatlanul színes vizet látottak a medencékben, pincékben és pincékben. A hulladéklerakók tovább megsemmisültek, és a hátsó udvarban láthatók voltak. A kibontakozó katasztrófát a Niagara Falls Gazette vizsgálta. Az egészségügyi felmérések megmutatták az ügy súlyosságát, ahogyan az emberi életre vonatkozott. A feljegyzések azt mutatták, hogy a lakosságot egy sor megmagyarázhatatlan betegség diagnosztizálta a migrénből, az asztmából, az epilepsziából. Feltételezték az abnormálisan magas vetélés és a veleszületett rendellenességek arányát is. A tudósokat azért vitték be, hogy megvizsgálják a levegő, a talaj és a víz elemeit, és arra a következtetésre jutottak, hogy a vegyi anyagok felelősek a lakosságot sújtó betegségekért.

A katasztrófa utóhatása

A médiának jóvá kell hagynia a történet nemzeti ragyogását. Michael Brown, a riporter, széles körben foglalkozott a kérdéssel, sőt tájékoztatta és tanácsolta a lakosokat, hogy tiltakozó csoportot alkossanak. A lakástulajdonosokat azonban a város tisztviselői és a Hooker Chemical Company többször is figyelmen kívül hagyta. A mentesség jimmy Carter elnök által 1978-ban bejelentett szövetségi egészségügyi vészhelyzet formájában jött el, a másik pedig 1980-ban. A kormány megvásárolta a lakóházakat és lebontotta őket, mivel az utasaik más területekre költöztek. 1980-ban jött létre egy Superfund program, amely megkönnyítette a webhely tisztítását. A hulladéklerakó által szennyezett terület elkerített marad.