A Parana folyó

Leírás

A dél-amerikai kontinens második legnagyobb folyója, a Paraná-folyó kígyózik a dél-amerikai országokban, Brazíliában, Paraguayban és Argentínában. A folyó Brazíliában a Grande és Paranaíba folyók összefolyásában keletkezik, és folytatódik délnyugati irányban, amíg Paraguay déli határán nem találkozik a Paraguay folyóval. Innen tovább halad tovább Argentínán keresztül délre, végül csatlakozik az Uruguay-folyóhoz, majd a Río de la Plata torkolatába ürül, amely végső soron az Atlanti-óceánba ürül. A Paraná-folyó medencéje körülbelül 2 800 000 négyzetkilométer. A Paraná-folyó a származásától a Paraguay-folyóhoz való csatlakozásig Alto vagy Felső-Paraná néven ismert. Brazília és Brazília São Paulo, Paraguayi Asunción és Argentína Buenos Aires a Paraná-folyó mentén fekvő főbb dél-amerikai városok. Az Itaipú-gát, a világ egyik legnagyobb vízerőmű-projektje, szintén a Paraná-folyó mentén épült, a Brazil-Paraguay határ mentén.

Történelmi szerep

Mielőtt az első európaiak megérkeztek Dél-Amerikába, a Paraná vízgyűjtő övezete nagy valószínűséggel nagy indián törzsek településeit ölelte fel, mint az Aché népét, amit a vadász-gyűjtögetők által valószínűleg használt kőeszközök felfedezése bizonyít. A 16. és 17. században, amikor a dél-amerikai kontinens európai feltárásai voltak a csúcspontjukon, a Paraná-folyó fontos út volt a kontinens belvárosainak a parttól való eléréséhez. 1526-ban Sebastian Cabot lett az első európai, aki megkezdte a Paraná-medence felderítését. Ez idő alatt a folyó és környéke bővelkedett természetes növényzettel és virágzó biológiai sokféleséggel. Ugyanakkor a folyó, a halászat és a hajózási gyakorlatok növekedése és fejlődése a vízgyűjtő mentén az emberi településeken a dél-amerikaiak millióinak életmentője lett. Eközben a Paraná-folyó erdei növényeinek és állatvilágának mérete, száma és sokfélesége fokozatosan csökkent.

Modern jelentőség

A Paraná-folyó és mellékfolyói a dél-amerikai népek lakosságának létfontosságú részét képezik a bankjaik mentén letelepedett népek számára. A folyó közelében élő halászok a vízi állatvilág gazdag erőforrásaiból élvezik a legtöbbet. A kereskedelmi forgalomban fontos halakat, mint a surubí és a sábalo, a folyóból fogják el, mindkettőt a hazai lakosság nagy mennyiségű fogyasztására értékesítik, és külföldre is exportálják. 2003-ban a Paraná folyón fogott 45 000 tonna, 2004-ben pedig 34 000 tonna sábót exportáltak. A Paraná vízgyűjtője szintén támogatja a nagyüzemi mezőgazdaságot és a szarvasmarha-tenyésztést. Sok nagyváros felhalmozódott a folyó partján, a folyó pedig navigációs útvonalként szolgál, amely hatékonyan összekapcsolja ezeket a városokat egymással és a partok közelében található delta-régiók kikötői városaival. A hatalmas vízerőművek építése a folyón lehetővé tette, hogy ezek a területek nagy mennyiségű villamos energiát termeljenek, hogy fenntartsák a régió növekvő lakosságának energiaigényét. A Paraná-ra épülő Yacyretá és Itaipú gátak kapacitása 3100 MW és 12 600 MW villamos energiát termel. A fogyóeszközök és a hatalom termeléséhez felhasznált gazdag természeti erőforrások mellett több ezer nemzetközi turista látogat el a Paraná folyó régiójába, hogy megtapasztalja a hely gazdag természeti értékeit és szépségét. Ez jelentős mértékben fokozza a helyi gazdaságot és a helyi lakosság megélhetését.

Habitat

A Paraná-folyó ökoszisztéma barátságos éghajlata támogatja a növény- és állatvilág sokszínű és egyedülálló sokféleségét. Ahol az emberi beavatkozás ritka, az erdők és a szavanna növényzet továbbra is virágzik a folyó partjai mentén. A felső Paraná régió erdős területe az Alto Paraná Atlanti-erdő. Az erdők 50% -a és a kétéltűek 90% -a endemikus a területre. Az Alto Paraná Atlanti-óceáni erdőkben élő nagyszámú faj, mint a jaguár és a hétszínű tanag, szintén a kihalás szélén áll. A földi élet mellett a folyó nagyszámú víziállatot is támogat, beleértve a vándorló halakat is, mint például az Atlanti-óceán kardszarvas szardella, a Sábalo és az Arany dorádó, valamint más halak, mint Piranhas, Catfishes, Lungfish és a sokféle fitoplankton és a makrofita sokfélesége. A Paraná-folyó deltája szintén jelentős vizes ökoszisztémát képez, bár nagy részét az emberi beavatkozás károsította. Az olyan fajok, mint a Pampas macska, a mocsári szarvas és a capybaras, megtalálhatók a delta régió legutóbbi túlélő élőhelyein. A Paraná Delta területén a Predelta Nemzeti Park és a Paraná Delta bioszféra-rezervátum a régió őshonos növény- és állatvilágának biztosítására került sor.

Veszélyek és viták

Jelenleg a Paraná-folyó ökoszisztémája szenved a káros hatásoktól, amelyeket a válogatás nélküli kizsákmányoló emberi tevékenység okoz. A Paraná folyó mentén a gátakat és egyéb mesterséges akadályokat építő építési projektek helyrehozhatatlan károkat okoztak a folyó ökoszisztémáira. Az Itaipu-víztorony építése során 1979-ben a Paraná-ra a Guairá-vízesés teljesen elmerült a gát megteremtésének folyamatában. Az ilyen gátak és vízi utak szintén érintettek az őshonos flóra és fauna vízi és szárazföldi élőhelyeivel, mivel veszélyeztették a halak vándorlási útvonalát, és akár több ezer helyi lakosot is elhelyeztek otthonukból. A folyó partján folyó gyors erdőirtás mezőgazdasági terjeszkedéshez hozzájárult a föld eróziójához, ami a folyót nagy mennyiségű erodált üledékkel és törmelékkel terheli, és akadályozta a Paraná vízkészletének minőségét. A Paraná-folyó mentén található atlanti-erdő eredeti területének közel 88% -a elveszett, veszélyeztetve a régió őshonos flóra és fauna nagy részét. Egy tudományos jelentés azt állítja, hogy a Paraná halfajainak közel 50% -a csak 20 év alatt elpusztult. A Sábalo, a Paraná-folyó ökoszisztéma egyik kulcsfontosságú faja, amely az élelmiszerlánc fontos összeköttetését képezi, a kizsákmányoló halászat is gyengíti. Sajnos ezek a halászok úgy tűnik, nem veszik észre, hogy nemcsak komolyan károsítják az ökoszisztémát felelőtlen gyakorlataikkal, hanem kimerítik a létfontosságú gazdasági erőforrások halászatát a halászok és a jövőbeli generációk számára.