Minden az acéliparról

Leírás

Az acél a világon széles körben használt építőanyag, és maga a vas és szén ötvözete. Kisebb mennyiségben tartalmaz mangánt, szilíciumot, oxigént, foszfort és ként. Az acélipar az olaj- és földgázipar után a világ második legnagyobb, 900 milliárd dolláros forgalmával. Egyedül az Egyesült Államokban az acélipar közvetlenül foglalkoztat egy hozzávetőlegesen 150 000 embert, és közvetve támogatja több mint egymillió munkahely létrehozását. Különböző típusú vagy különböző típusú acélok vannak, amelyeket különböző célokra használnak, mint például autók, háztartási gépek, rakományhajók, sebészeti műszerek, építési termékek és még sok más. A fém fontos alkalmazási területeken is megtalálható a repülőgépiparban és a bányászatban.

Elhelyezkedés

Bár számos ország acélgyártással foglalkozik, az iparág nagyrészt olyan országokban koncentrálódik, amelyek a világ acéljának közel 75% -át termelik. Ezek az országok az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország, Japán és Dél-Korea. Ezek közül Kína 2015-ben volt az acél legnagyobb exportőre, több mint 100 millió tonna acél exporttal az évben. Mások, akik nagy mennyiségű acélt exportáltak, az Európai Unió, Japán, az Egyesült Államok, India, Dél-Korea és Oroszország. Az Egyesült Államok, Németország, Dél-Korea és Olaszország az acél legfőbb importőrei. Egyes országok nagy mennyiségben importálnak acélt, annak ellenére, hogy maguk az acélgyártás kiválóak a magas hazai igényeik miatt, különösen a védelmi célú fegyverek nagy arzenáljainak gyártói számára.

Folyamat

Az acélgyártás folyamata főként két fő folyamat egyikét foglalja magában. Ezek vagy az alap oxigén kemence (BOF) vagy az elektromos ívkályha (EAF). A BOF acélgyártási folyamatban az acélt olyan nyersanyagokból állítják elő, mint a vasérc, koksz és mészkő, kis mennyiségű régi acél (törmelék) mellett. Eközben az EAF-folyamatban az új acél előállításához 100% -os régi acélt használnak. Az EAF-eljárásban számos lépés áll rendelkezésre az acélgyártáshoz, beleértve a kemencék feltöltését, olvasztását, finomítását, szaggatását, megcsapolását és végül a kemence körforgását. Az így előállított acélt ezután a fogyasztók igényei szerint különböző formákba öntjük.

Történelem

A 17. században az emberek elkezdtek keresni egy sokoldalú szerkezeti anyagot, amely megfelelhetett az egyre növekvő urbanizációs igényeknek. A 19. században egy Henry Bessemer nevű angol talált hatékony és olcsó módszert az acél előállítására olvadt malomból. Ez az acélipar fejlődéséhez vezetett, hiszen most már világszerte felismerjük. Azonban nem volt az, hogy az acél ismeretlen volt az ókori és középkori világokban. A kovácsok tisztában voltak az acélgyártás folyamatával, amelyet főként kések, kardok és tőrök széleinek vágására használtak, mivel túl drága és intenzív volt, hogy bármit sokkal nagyobbra készítsen.

Előírások

Az acél, mint anyag, nem jelent egészségügyi problémákat az embereknek vagy az állati és növényi királyságoknak. Az acélgyártási folyamatokban használt kemencék azonban sokszor nagy mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot tartalmaznak, ami nagyban hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátáshoz, majd a globális felmelegedéshez és az éghajlatváltozáshoz. Az acélipar jelenleg nehéz időkben tapasztalható, mivel Kína az acél exportját exponenciálisan növekszik. Ez néhány más külső tényezővel együtt csökkentette az acélgyártási költségeket, és számos acélgyártó vállalatot kényszerített leállítani az alacsony jövedelmű termelőegységeket, ami az acélipar munkahelyeinek jelentős csökkenéséhez vezetett. A termelés többlete és az alacsony belföldi kereslet rontotta a helyzetet.