Milyen típusú állatok élnek az óceán neritikus zónájában?
A neritikus zóna az óceán egy olyan szakaszára utal, amelynek mélysége körülbelül 660 láb, ami a kontinentális polc szélénél valamivel magasabb. A tengeri biológiában ez a zóna olyan stabil környezetet kínál, amely elegendő napfényt biztosít a tengeri élethez, mint például a halak, korallok és plankton. A tengeralattjáró zóna, a parti vizek vagy a tengerparti óceán néven is ismert, a neritikus zóna a tengeri élet leginkább kedvező élőhelye. A fizikai óceánográfia szempontjából a neritikus zóna az óceán régiója, ahol jelentős árapály-áramlás és az energia eloszlása van. A tengeri biológiához hasonlóan ez a zóna a kontinentális polc szélétől is kezdődik. A legtöbb ember, aki a búvárkodást vagy a búvárkodást általában kedveli, a neritikus zónában van, ami nem messze van a strandtól.
A neritikus zóna jellemzői
A zóna fő jellemzője, hogy közel van a parthoz és tele van tengeri élettel. Ez a zóna képes támogatni az életet az élelmiszerek és tápanyagok bősége miatt, amelyek képesek teljes táplálékhálót támogatni. A zóna másik jellemzője, hogy tele van oldott oxigénnel, valamint a légkörből származó szén-dioxiddal. A növények oxigént is szabadítanak fel a vízbe. Az élő szervezetek, mint például a halak, a túléléshez szükséges oxigéntől függenek, míg a fotoszintetikus növények szén-dioxid nélkül nem tudnak táplálni. Mindezek a gázok a teljes zónában rendelkezésre állnak a vizek közelsége miatt. A zóna is alacsonyabb nyomással rendelkezik, és sokkal stabilabb bentikus zónával rendelkezik (az óceán feneke) a többi zónához képest.
Állatok a neritikus zónában
A plankton a zóna egyik leggyakoribb életformája. A plankton, amelyet általában valamilyen vizuális segédeszközzel látnak el, a közös fitoplankton és a zooplankton. Az előbbi növények, míg az utóbbiak állatoknak minősülnek. Nagyobb méretben a fitoplankton a fotoszintézis vezető forrása, és az ásványi anyagokat a szárazföldi növényekhez hasonló módon hasznosítja.
A tengeri moszat is gyakori, különösen az Atlanti-óceán neritikus zónájában. Néhány leggyakoribb tengeri moszat ismert Sargassum fluitans és Sargassum natans. A zóna egyes részein a tengeri moszat olyan domináns, hogy apró ökoszisztémákat hoztak létre. A tengeri moszat mellett a korallzátony támogatja a mangrove növekedését. A mangrove gyökerei általában a talajban vannak, a levelek pedig a víz szintje fölé kelnek.
A fentieken kívül a zóna a halfajok széles skáláját támogatja, beleértve a kékúszójú tonhalat, a heringet, a kapelát, a makréla-t, és még sok más fajot. A plankton kisebb halakat vonz, amelyek nagyobb halakat vonzanak, akik az internetet teljesítik. A nagyobb fajok közé tartoznak a kék bálnák, a kupacbálák, a bálna cápák és mások. A bálna cápák, amelyek a legnagyobb halfajok a földön, csak planktonot fogyasztanak.
Ezek az állatok többféleképpen alkalmazkodtak a zóna életéhez. Például különböző színekkel rendelkeznek az okok miatt, pl. Álcázás és más lények figyelmeztetése. Mások alkalmazkodtak az élethez a sós vízben, egyes teremtmények az édesvízi és a sós vizek között mozognak.
