Milyen nagy a Bajkál-tó?

Leírás

A Bajkál-tó, a torkolatú tó legfeljebb 5155 méteres mélységben, mintegy 20–25 millió évvel ezelőtt alakult ki. Ez a világ legrégebbi és legmélyebb édesvizű tava, és Kelet-Szibéria déli részén található. A tó is a legnagyobb mennyiségű édesvizet tartja a bolygó tavai között, és így a Föld édesvízi erőforrásainak közel 20% -át teszi ki. A tó 31 500 négyzetkilométeres nagyméretű területet foglal magában. 333 folyó és patak, köztük a Selenga, az Angara és a Barguzin folyók, a Bajkál-tóba folyik. A tó is otthont ad Olkhonnak, a világ negyedik legnagyobb tónak. 1996-ban a Bajkál-tó az UNESCO Világörökség része.

Történelmi szerep

A Bajkál-tó környékének emberi megszállása bizonyítékai a neolitikumra nyúlnak vissza. A vadászati ​​és összegyűjtési tevékenységek támogatták ezeknek az ősi lakosoknak az életét, akik szezonálisan vadászták a Bajkál pecsétet (a nerpát). A későbbi években a mongolok és a burjati népek által alkotott paleo-ázsiai populációk léteztek a régióban. A Kr. E. Század és az 1. század között a tó a Han-Xiongnu-háborút látta a Han-dinasztia és az Xiongnu-i erők között. A neuro-szibériai orosz telepesek 1643-as évek közepén kezdtek megérkezni a tóvidékre, amikor Kurbat Ivanov lett az első orosz felfedező, aki eléri a Bajkál-tavat. 1896 és 1902 között a transzszibériai vasút a Bajkál-tó délnyugati vége köré épült.

Modern jelentőség

A Bajkál-tó gyakran „szibériai gyöngyszemnek” nevezhető, mert rendkívüli gazdasági jelentősége van. A tó festői tájképe és elképesztő biodiverzitása, valamint az UNESCO Világörökség részét képező státusza a turistákat a világ minden tájáról vonzza. 2007-ben Oroszország kormánya a tavat különleges gazdasági övezetnek nyilvánította. Azóta számos szálloda, üdülőhely és egyéb turisztikai létesítmény gyűlt össze a tó partjainál, és ezáltal a régió helyi gazdasága javult. Az Orosz Szövetségi Statisztikai Szolgálat jelentése szerint a 2014-es év során egyedül 146 937 látogató került a Bajkál-tóba és a közeli Irkutszkba. A tó fontos geológiai, biológiai és környezeti kutatási projektek is. Például a 2003-ban alapított és a tó partján alapuló Bajkáliai Kutatóközpont a tó környezetének kutatását végzi. A Bajkál-tó szintén fontos halászati ​​forrása, amely a tó közelében lakó nagyszámú helyi lakos megélhetését szolgálja.

Élőhely és biológiai sokféleség

A tó felszíni vizei a téli szezonban befagynak, és májusban vagy júniusban újra kiolvadnak. Télen a tó átlagos hőmérséklete -21 ° C körül van. A tó vizei szintén eléggé átlátszóak és alacsony sótartalmúak. A Bajkál-tó számos szigetet foglal magában, és a Bajkál-hegység és a tajga-erdők kiterjedt kiterjedése veszi körül. A tó egy csodálatos növény- és állatvilágot foglal magában, köztük 1 085 növényfajt és 1550 állatfajt, amelyek 80% -a endémiás. A Bajkál-olaj, a Bajkál-pecsét, a Bajkál-tőzeg és a Bajkál-barlang a Bajkál-tó egyik jelentős endémiás vízi faja. Az endemikus gerinctelenek nagy változatossága a tó élőhelyeit is magában foglalja, köztük az Epischura baikalensis (a domináns zooplankton fajok), az édesvízi csigák csoportjai és a Turbellari síkságok. Az eurázsiai lynxek, a gímszarvas, a rénszarvas, a barna medvék, az európai őz, a fekete gólyák, a peregrin sólyom és a szibériai lárvák a Bajkál-tó partjainál erdőkben lakó állatok és madarak ikonikus vörösfajjai.

Környezeti fenyegetések és területi viták

A Bajkál-tó partjainál jelentkező fejlődési tevékenységek az ökoszisztéma és a biológiai sokféleség legnagyobb veszélyét jelentik. A tó partján 1966-ban alapított Baykalski cellulóz- és papírgyárat felelősséggel tartották nagy mennyiségű ipari hulladékának a tóba történő kibocsátásáért. A környezetvédelmi szervezetek tiltakozása ellenére a vállalat továbbra is ott működik. 2006-ban a környezetvédelmi szervezetek és a helyi közösség tagjainak tömeges tiltakozásai váltották ki az olajvezeték építésének tervét az államilag ellenőrzött Transneft JSC által. A csővezetéket eredetileg a Bajkál-tó partjától számított 2600 méteren belül kellett elhelyezni egy zónában, amely fenyegető szeizmikus aktivitást jelent. Az orosz közvélemény környezetvédelmi szempontból tudatos szektorai ellenállt a múltban a tó közelében található atomerőművek felállítására irányuló javaslatokkal is. A virágzó idegenforgalmi ipar, bár a régió helyi gazdaságának fellendülése, szintén veszélyezteti a tó tiszta élőhelyeit és a vadon élő fajok életét. Az illegális fakitermelés, az ásványi kitermelés és az illegális építési tevékenységek a Bajkál-tó mentén szintén csökkentették a vízszintet a tavon. Ez a tó körülvevő falvakban alacsony vízállósághoz vezetett, és számos helyi halásznak gazdasági veszteséget szenvedett el.