Miért támadta meg Irak a Kuvaitot 1990-ben?

A Kuwait inváziója 1990. augusztus 2-án kezdődött, amikor Ba'athist által irányított Irak hadsereget költözött a Kuvait-i Emírségbe. Két nappal az iraki megszállás megkezdése után a Kuwait fegyveres erőket legyőzték és Saddam Hussein, az akkori Irak elnöke Kuwaitot Irak 19. tartományának nyilvánította. A konfliktus hét hónapig tartott.

Irak – Kuvait kapcsolatok az invázió előtt

Kuwait 1961-ben önálló nemzet lett, egy olyan lépés, amelyet az iraki kormány nem támogatott. Az ország azt állította, hogy Kuvaitot a brit imperializmus hozta létre, és hogy valóban Irak kiterjesztése volt. Kuwait függetlensége óta Irak többször is megpróbálta azt követelni, hogy iraki területként állítsa be a nemzetet. Az Arab Liga megakadályozta az inváziót 1961-ben, azonban 1973-ban Irak elfoglalta a két ország határa közötti területet. Szaúd-Arábia kormánya ellenezte az inváziót, és az iraki erőket végül visszavonták.

1980 és 1988 között Irak háborúban volt Iránnal. Az iráni-iraki háború első két évében Kuwait semleges mellékállomás volt. Mindaddig, amíg attól tartanak, hogy az iráni forradalom a határain belül mozog, arra kényszerítette az országot, hogy vegyen részt. 1982-től 1983-ig Kuvait pénzügyi támogatást nyújtott Iraknak az iráni erők erőszakos megtorlása ellenére. Végül az ország pénzügyi hozzájárulása 14 milliárd dollár volt. Amikor Basra, Irak egyik legnagyobb kikötője megsemmisült, Kuwait hozzáférést biztosított a kikötőkhöz is.

Az iráni-iraki háború végén Irak nem tudta visszafizetni Kuwaitot, és kérte a hitelt. Az ország azt állította, hogy a háború haszonnal jár Kuwait számára is. Kuvait kormánya nem volt hajlandó megbocsátani a kölcsönt. A két ország vezetői 1989-ben több alkalommal találkoztak, de soha nem jutottak megállapodásra. Irak-Kuvait kapcsolatok még feszültebbé váltak.

Az invázióhoz vezető állítások

Miután véget ért az iráni-iraki háború, az iraki olajügyi miniszter azt javasolta, hogy növeljék az olajárakat a háborús finanszírozás kifizetésének eszközeként. Ugyanebben az időben a Kuvait növelte olajtermelését. A bőséges olajellátással a piacon az irakból származó olaj ára nem növelhető. Következésképpen az iraki gazdaság továbbra is szenvedett. Irak úgy vélte, hogy Kuwait elutasította az olajtermelés agresszív cselekményként történő csökkentését.

Ezt az agressziós vádat követte az az állítás, hogy Kuvait olajfúrás volt az iraki Rumaila mezőben. Irak ragaszkodott ahhoz, hogy Kuwait fejlett fúrási technikát fejlesztett ki, amely képes ferde fúrásra. Az iraki tisztviselők szerint Kuwait a ferde fúrás használata lehetővé tette, hogy az ország több mint 2, 4 milliárd dollárt lopjon. 1989-ben Irak visszafizették az elveszett olajat. 1990. júliusáig Kuwait megállapodott a kőolaj-exportáló országok szervezetével (OPEC). Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek megállapodtak abban, hogy az olajtermelés napi 1, 5 millió hordóra csökken.

Az invázió

Az olajtermelés csökkentésére vonatkozó megállapodás ellenére az országok közötti feszültségek továbbra is magasak voltak. Az iraki csapatok már a határ mentén álltak. 1990. augusztus 2-án 2 órakor az iraki erők megszállták Kuvaitot. Csak néhány óra múlva Kuwait kormányvezetői Szaúd-Arábiában menekültek, Irak átvette az irányítást Kuwait város felett, és létrejött egy iraki ideiglenes kormány. Ez a katonai lépés Iraknak a globális olajellátás 20% -ának ellenőrzésére irányult. Ezen túlmenően Iraknak most már hozzáférése volt a Perzsa-öböl mentén lévő nagyobb területhez.

Az iraki megszállás idején a civil lakosság fegyveres ellenállást mozgatott. Ezeket az egyéneket fogva tartották, megkínozták és megölték. Egyes becslések szerint mintegy 1000 Kuwait polgári embert öltek meg. A lakosság fele mintegy 400 000 Kuvait-polgár elmenekült az országból. Nemzetközi külföldi lakosok ezrei csatlakoztak hozzájuk. Az indiai kormány például egy nagyszabású evakuálást kezdeményezett, hogy több mint 170 000 indiai állampolgárt távolítson el 488 repüléssel 2 hónapos időszak alatt. Irak kormánya a fosztogató kampányokat is vezette Kuwaitban, és gazdagságának nagy részét ellopta.

Nemzetközi válasz

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (UNSC) azonnal ellenezte az inváziót, és utasította Irakot, hogy vonja vissza csapatait. Irak figyelmen kívül hagyta a keresletet. Négy nappal később, 1990. augusztus 6-án az ENSZ BT nemzetközi kereskedelmi tilalmat vezetett be Irakkal. Az iraki kormány továbbra is hangsúlyozatlan maradt, és augusztus 9-ig az amerikai erők elindultak a Perzsa-öbölre. Szaddam Husszein válaszolt a növekvő csapatokkal Kuvaitban 300 000-re.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának november 29-én megállapították a csapatok kivonására vonatkozó határidőt. Az Irak elleni erővel elfogadott állásfoglalás 1991. január 15-ig nem távolította el a csapatokat.

Művelet Desert Storm

1991. január 16-án egy nemzetközi koalíció, amelyet elsõsorban az amerikai erõk hajtottak végre, elkezdte az iraki Bagdadba irányuló vadászgépeket. A következő hat hét alatt 32 ország erői folytatták az Irak elleni légi csapásokat. Az iraki hadsereg nem tudta megvédeni magát. Hussein válaszolt néhány rakétával Izraelbe és Szaúd-Arábiába. A földön bekövetkezett invázió február 24-én kezdődött. Egy napon a szövetséges erők legyőzték az iraki erők többségét, mintegy 10 000 iraki katonát tartottak foglyként, és létrehoztak egy amerikai légi bázist az országon belül. Négy nappal később, Irak eltávolította jelenlétét Kuvaitban, majd George Bush elnök kijelentette, hogy tűzszünet volt.

Az utóhatás

Március 15-én a Kuvait Emirátus visszatért az országba, miután eltöltötték a száműzetésben. Az ENSZ BT április 3-án állásfoglalást fogadott el, hogy formálisan megszüntesse a konfliktust. Az állásfoglalás megszüntette néhány gazdasági szankciót az ország számára, de elhagyta az olajértékesítés tilalmát, és előírta, hogy Hussein elpusztítsa az ország tömegpusztító fegyverét az ENSZ megfigyelésével. Hussein három nappal később elfogadta az állásfoglalás feltételeit, bár a későbbi években folytatta a feltételeket.

A Kuvait és a Desert Storm műveletei során sok élet vesztett el. Összesen 148 amerikai csapatot, 100 szövetséges csapatot és mintegy 25 000 iraki csapatot öltek meg. További 457 amerikai katona és 75 000 iraki katona sérült meg. A szakértők becslése szerint 100 000 iraki civil elpusztult a Desert Storm műveletben. Azok a Kuwaitisok, akik nem tudták elhagyni az országot, állítólag az iraki tisztviselők emberi jogi megsértését szenvedett. Az invázió továbbra is negatívan befolyásolja a lakosság egészségét.

2002 decemberében Saddam Hussein hivatalosan bocsánatot kért a Kuvait inváziójáról. Ali Abdullah Saleh, a jemeni vezető, aki támogatta az inváziót, szintén 2004-ben bocsánatot kért. Az Egyesült Államok katonai jelenlétét tartotta fenn Kuwaitban. Egyesek úgy vélik, hogy ez a jelenlét védelmet nyújt az országnak, míg mások úgy vélik, hogy ez a nyugati imperializmus példája.