Mi volt a Maastrichti Szerződés?

Történelmi háttér

Több mint két évezreden keresztül Európa különböző nemzetiségű és etnikai nemzetiségű kontinens volt, és a különböző szomszédos népek közül sokan szinte örök konfliktusban élnek egymással. Míg a középkor a kereszténység zászlaja alatt valamilyen kulturális egyesülést eredményezett, és egy európai civilizáció tudatosságát alakították ki, olyan események, mint a Szent Római Birodalom felbomlása, és sokkal később a világháborúk, hatékonyan elpusztították az összes állítást hogy létezik egységes Európa. Az osztrák gróf Coudenhove Kalergi 1923-ban alapította meg a páneurópai mozgalmat, és 1926-ban gyűjtött össze sokféle politikai személyiséget a bécsi első pán-európai kongresszuson.

Aláíró országok

Az Európai Közösség a párizsi szerződés óta hatszor bővült. 1973-ban csatlakozott az Egyesült Királyság, Dánia és Írország, Görögország pedig 1981-ben csatlakozott. Portugália és Spanyolország, majd Ausztria, Finnország és Svédország 1995-ben csatlakozott. Az ötödik bővítés 2004-ben a Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Málta és Ciprus. Amikor Bulgária és Románia 2007-ben jött létre, csatlakoztak a közösség jelenlegi alakjához, az Európai Unióhoz (EU). A Maastrichti Szerződés eredeti aláíró országai közé tartozik Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Írország, Portugália, Görögország és Dánia.

Feltételek és eredmények

A Maastrichti Szerződés az uniós polgárságot biztosítja az egyes tagállamok polgárai számára. Azt is meghatározza, hogy az uniós polgárok milyen mértékben tudnak utazni, dolgozni és élni szabadon, hogy bármely más tagállamot be lehessen vonni korlátozások és engedélyek nélkül. A Maastrichti Szerződés is egységesítette az Európai Unió államainak monetáris és külpolitikáját. Az általa létrehozott központi bankrendszer közös, multinacionális európai valuta létrehozását eredményezte: az eurót. Az Európai Unió három „pillér” köré épült. Az első pillér az EU intézményi struktúrája és minden benne részt vevő szervezet. A vitarendezéseket határozza meg, és a környezetvédelem, a mezőgazdasági termelés, a szocializált orvostudomány, az oktatás, a szállítás és az autópálya-infrastruktúra területén minden nemzet számára szabvány. A szerződés második pillére a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP), az Európai Unió hivatalos külpolitikai menetrendje. Olyan területekre vonatkozik, mint a kereskedelem, a kereskedelmi kérdések, a biztonság és a harmadik országokkal folytatott kapcsolatok. Az Európai Unió harmadik pillére a rendőrségi és igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben (PJCCM). A bűnüldözéssel és az olyan súlyos bűncselekmények megelőzésével foglalkozik, mint a terrorizmus, a kábítószer, a fegyverek és az emberkereskedelem, a gyermekek elleni bűncselekmények, valamint a korrupció és a csalás az EU-ban működő vállalkozásokban és kormányokban.

Kihívások és ellentmondások

A második világháború véglegesen véget vetett az európai uralomnak a világban, és az európaiak számos saját gyengeségüket realizálták. A világ két új hatalma (az Egyesült Államok és a Szovjetunió) gazdaságilag, politikailag és katonailag rendkívül jobb volt az európai nemzetek számára. Az USA egy olyan centralizált európai szervezetet támogatott, amely megszervezheti a Marshall-terv erőforrásait (a háború sújtotta Európa helyreállítása és újjáépítése). E cél elérése érdekében 1948-ban alakult meg az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC), amely az első olyan intézmény volt, amely fontos multilaterális területeken elősegítette a nyugat-európai együttműködést. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) alkotmánya azt jelentette, hogy most az európai országok egymás ellen harcolnak egy közös kommunista ellenség ellen.

Gazdasági jelentőség

Az 1951. évi Párizsi Szerződés létrehozta az első közösséget, amelyre közös politikai és gazdasági érdekek vonatkoznak. Ide tartoztak Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia, akik szintén az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) alkották, és lehetővé tették, hogy ezek az országok mindegyikük összevonja gazdasági erőforrásait. Ezen országok külügyminiszterei 1995-ben találkoztak Olaszországban Messinában, és aláírták a Római Szerződéseket. Ott létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia-közösséget (EURATOM).

Történelmi örökség

Németország újraegyesítése után Európának hirtelen új jelentős gazdasági hatalma volt, amely alááshatja a tagállamok közötti, elterjedt együttműködést. A Szovjetunió összeomlása hozzájárult számos új kelet-európai állam létrehozásához is. Mindenkinek szüksége volt az európai politikai unió létrehozására a közös történelmi hagyományokra és a jelenlegi gazdasági vészhelyzetekre építve. Az eredmény az Európai Unió volt: egy nemzetek feletti közösség, amelyet közös politikai, gazdasági és társadalmi érdekek kötnek. Az EU 1992. február 7-én jött létre a Maastrichti Szerződés aláírásával a hollandiai Limburg kormányzati épületekben.