Mi volt a Caledonian Forest?

Leírás

A mérsékelt esőerdők, amelyek egykor Skóciát sújtották, a Caledonian Forest-nek nevezik. Az erdő nevét a rómaiak nevezik, akik Skóciát „Kaledóniának” nevezték, ami „erdős magasságot” jelent latinul. A Caledonian Forest, a skót fenyők domináns fajai az első fenyők közvetlen leszármazottai, akik Skóciában már 7.000-ben érkeztek vissza. Az erdő valószínűleg kb. 5000 BC-vel elérte a maximális hatótávolságát, majd az éghajlatváltozás és az emberi beavatkozások fokozatosan az erdőterület csökkenéséhez vezettek. Ma a Caledonian Forest 35 maradékként létezik, amelyek együttesen 180 négyzetkilométernyi területet fednek le.

Történelmi szerep

Az olyan erdők, mint a kaledóniai erdők, egyszerre nagy földterületeket fedtek le Nagy-Britannia szigetein. Mivel azonban az Atlanti-óceán időszakában az éghajlat melegebbé vált, a mérsékelt tűlevelű erdők visszavonultak, és főként a skót felvidékre korlátozódtak. Az emberi tevékenységek a térségben tovább zsugorították az erdőt, ami a jelenlegi elmaradt állapotát eredményezte. Az erdei fák kivágásával nagy mennyiségű fát és tüzelőanyagot szereztek, és ezek évszázadok óta támogatták az emberi életet a régióban. A Caledonian Forest gyakran említést tesz az ősi legendákban és a folklórban. Az erdőet Arthur király híres tizenkét csatájának helyszínének tartják, ahogy azt a Historia Brittonum is mutatja. Az erdőt említik, mint az ősi skót és gél népi népi karakterek visszavonulását, mint Myrddin Wyllt és Lailoken.

Modern jelentőség

A mai Caledonian Forest rendszer nagy részét az öreg fák „geriátriai erdei” alkotják, amelyek az életük végét érik el, és az újabb fák az idősebbek cseréjére törekednek, bár lassabb ütemben. Így, ahogy a régi fák meghalnak, az erdő továbbra is zsugorodik, és fennáll annak a lehetősége, hogy az erdők teljesen eltűnnek néhány évtizeden belül, ha a maradék erdőkre még mindig káros emberi káros tevékenységeket nem ellenőrzik és nem oldják meg. A kaledóniai erdők teljes halálával a ritka és egyedülálló fajok valószínűleg eltűnnek a régióból. Az ökoszisztéma endémiái, például a skót kereszttábla, teljesen kihalhatnak. A kaledóniai erdőkben élő ritka és furcsa madárfajok és emlősök csalogatása is nagy mennyiségű turistát vonz a régióba. Az erdők eltűnésével a régióba érkező turisztikai gyalog is csökken, ami a helyi gazdaságok szenvedését okozza. Így a kaledóniai erdők óriási jelentőséggel bírnak a Skócia biológiai sokféleségének és turisztikai gazdaságának fenntartása szempontjából, ezért megőrzése elsődleges jelentőségű a régió népe számára.

Habitat

A Caledonian Forest a Brit-szigetek egyedülálló ökoszisztémája, és az Egyesült Királyság legritkább vadvilágának ad otthont. Skót fenyők, alderek, kőrisfák, aspens, mogyorók, magyalfák és tölgyek csak ezen a területen közös növényfajok. A régió egy madármegfigyelő paradicsoma is, hiszen nagyszámú tenyésztő madárfaj van, amelyek sehol máshol nem találhatók a brit szigeteken, vagy máshol ritkán találhatók. Ezek közé tartoznak a Crested tit, a Parrot crossbill, a skót crossbill, a Common golden-eye, a Black grouse, a Long-eared bagoly, a Goosander, a Wood sandpiper és sok más. A régióban található emlősfajok közé tartoznak a vadon élő kecskék, a gímszarvas, a vörös róka, az őz, a vadmacska és a fenyőfenyő. Számos emlősfaj, mint például az eurázsiai hiúz, a barna medve, a vaddisznó, a jávorszarvas és néhány más, a Caledóniai erdőkben lakott mások már kihaltak.

Veszélyek és viták

Az ősi kaledóniai erdők már régen szembesültek a kizsákmányolás fenyegetésével, ami a régióban a kizsákmányoló emberi tevékenység miatt következett be, ami az erdő 1, 5% -át kitevő eredeti területének 5% -áig csökkent. A jelentések szerint ez az erdő az Egyesült Királyság legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartozik. Ezeknek az erdőknek a hanyatlásához az elsődleges tényezők az erdőirtás a fafeldolgozás és a szarvasmarha-legeltetés megkönnyítése érdekében. Az ilyen erdőirtási tevékenységek hosszú múltra tekinthetnek vissza, valószínűleg a neolitikum idejére. A fákat leállították, hogy tiszta földet szerezzenek a mezőgazdaság számára, és fűtésre, főzésre és faszerkezésre használták. Az erdő egyes részeit szándékosan égették a farkasok és más vadvilágok kiküszöbölésére, amelyeket nagyrészt az embereket, növényeket és állatokat veszélyeztető „kártevőknek” tekintettek. A lakosság növekedése és az iparosodás az elmúlt években kezdődött, a fákat kivágták a növekvő ipari tüzelőanyag-igények kielégítésére, valamint a vasúti iparágak kereszteződéséhez. A kaledóniai erdők zsugorodása azonban továbbra is a mai napig tart, az emberi népesség nyomása miatt. Közvetlenül ez magában foglalja a gímszarvasok túlzsúfolását. Az emberi táplálékláncba való beavatkozásának eredményeképpen a gímszarvasok ragadozóinak megszüntetése a népesség növekedését okozza, és a kaledóniai erdők törékeny maradványaiból származó, gyakran szűkös élelmiszerforrásokból kell származniuk.