Mi a szufizmus?
Mi a szufizmus?
Az iszlám az egyik legnagyobb vallás a világon, és a leggyorsabban növekvő is, amely jelenleg több mint 1, 7 milliárd embert követ. A muszlimok három fő ágra oszlanak, köztük a szunnita, a siah és a kharijiták, elsősorban az eredetüktől függően. A muszlimok hisznek egy Istenben, angyalokban, Koránban és Mohammad prófétában. Naponta ötször imádkoznak, alamizsnát adnak, gyorsan a ramadán szent hónapjában, és zarándoklatot tesznek Mecca városába imádatiaként. Az iszlám egy másik fontos aspektusa, hogy megpróbáljuk megtalálni az Isten közvetlen személyes élményét, amelyet az iszlám minden ága gyakorol. Ez a cselekedet, amely elfordítja a szívet minden mástól, de Isten az iszlám szufizmusa.
A szufizmus áttekintése
A szufizmus az iszlám belső misztikus dimenziója, amelyet különböző alvók, akik a mawla körül alakult gyülekezet, akik Muhamed próféta tanításait követik. A Turuq találkozik a majlis néven ismert spirituális üléseken Zawiyas vagy tekke néven ismert helyeken. A Sufi arra törekszik, hogy közvetlen kapcsolatot és lelki élményt találjon Istennel, ha a szívet távol tartja a világtól, és teljes mértékben Istenre összpontosít. A Sufi elõírásait Muhammedtól Aliig követheti, aki az unokatestvére és Naqshbandi, aki nyomon követi a származását Muhammadról Rashid Califhon keresztül. A szufi a szunnita muszlimok közül a négy madhhab egyikét követte, és a muszlimok körében kiemelkedő szerepet játszott, hogy megpróbálja harcolni a világossággal a korai Umayad kalifátusban 660 és 750 között.
A Sufizmus kifejezés a brit Orient listákból származik, akik azt akarták elválasztani, amit az iszlámban vonzónak találtak attól, amit negatívnak tartottak. Azonban a muszlimok a Tasawwuf vagy a Sufism kifejezést használták az iszlám belső jellegére utalva, akiket a vallás, mint például a sária külső rituálékai támogatnak. Ezért ahhoz, hogy muszlim legyen, igazi szufi kell, hogy legyen. A szufizmus nem szekta az iszlám valláson belül, hanem az iszlám gyakorlat része, amely a belső én tisztítására összpontosít. A vallás több lelki deltációjára összpontosít, és arra törekszik, hogy az érzelmi képességek révén rendszeres gyakorlatokon keresztül közvetlen találkozásra kerüljön Istennel.
A szufizmus története és elterjedése
A szufi megrendelések a bayahon vagy hűségkötelezettségen vannak rögzítve, melyeket Muhamed próféta társainak (Sahabah) adtak. A Sahabah kötelezettséget vállalt arra, hogy Istent szolgálja azzal, hogy a Próféta iránti elkötelezettséggel vállalta. Az első évezred végére a szufi tanokat és gyakorlatokat tartalmazó első kézikönyveket írták le. A figyelemre méltó cikkek közül kettő közé tartozik Kashf al-Mahjub és Risala. A szufizmus nagy kultúrát teremtett az iszlám világban a 13. és a 16. század között. Ez alatt az időszak alatt a waqfon keresztül több helyet is biztosítottak, hogy megfelelő találkozási helyet biztosítsanak a Sufi-tudás és a Sufi-tudást keresők számára. Ugyanezeket az adottságokat használták olyan épületekben, mint a híres Isztambul Suleymaniye-mecset. A szufizmus kritikus volt az iszlám növekedésében és fejlődésében, és több iszlám gyakorlat létrehozása, különösen Afrikában és Ázsiában. A szufizmus szakértői azt állítják, hogy a szufizmus fejlődésének kezdeti időszakát az iszlám internalizálására utalták Koránból, amelyet rendszeresen beszámoltak, meditáltak és tapasztaltak. A szufizmus fontos kapcsolattartó pont volt a hinduizmus és az iszlám között Indiában a zarándokút során a Khwaja Moinuddin Chishti szentélyeihez, aki a Chishtiyya rend alapítója volt. Ebben az időszakban több hindu és muszlim alakult át a szufi gyakorlatokra.
A törökországi Dél-Ázsia meghódítását a Chashtiyya rend szufi misztikája kísérte, és gyökereit elterjedt Indiában. A Suhrawardi rendet Baha-Ud-din Zakariya, a Multan hozta be Indiába. A 13. és 16. században Indiában bevezetett más szufi megrendelések közé tartozik a Naqshbandiyyah és a Qadiriyyah. A modern szufi megrendelést többek között a Ba'Alawiyya, Chishti, Khalwati, Naqshbandi, Sarwari Qadiri alkotja. A szufizmus népszerű olyan országokban, mint Marokkó és Szenegál, míg Marokkóban hagyományos. A szufizmus népszerű Senegálban, mert beillesztheti a misztikus irányba támaszkodó helyi kultúrákat. A szufizmus azonban egyes észak-afrikai országokban és azokban a modernista muszlimokban szenvedett visszaesésnek, akik úgy vélik, hogy ez egy babonás gyakorlat, amely visszatartja az iszlám haladást a technológia és a tudomány területén. Néhány kiemelkedő Sufis közé tartozik Abul Hasan Ash-Shadhil, aki bevezette a dhikr-t, a Bayazid Bastami-t, az Ibn Arabi-t és Mansur Al-Hallaj-t a kiemelkedő Sufis között.
A szufizmus céljai
A szufizmus úgy véli, hogy bejuthat Isten jelenlétébe, és magába foglalja a jelen életének isteniségét. A szufizmus fő céljai az, hogy igyekezzenek Istennek az önmagunkban történő építésén keresztül a koránban kiemelt fitra állapotát építeni. A tanítás során a szufik úgy vélik, hogy az isteni fény áthaladása a tanártól a hallgatóig a szív helyett a világi tudáson keresztül történik. A Muhammad iránti odaadás a szufik határozott célja és kivételes gyakorlata. Muhamed tisztelettel bír a szellemi nagysága miatt. Valójában a szufik úgy vélik, hogy az iszlám a legjobb vallás Muhamed próféta miatt, mert ő a legfelsőbb és a nagyságmester. A Sufis is úgy véli, hogy a Sharia, a Tariqa és a haqiqa mind függetlenek.
A szufizmus odaadó gyakorlata
A szufizmus odaadó gyakorlata a lelkiismeret elérésének elismert és engedélyezett útja miatt változik. A gyakorlat követelménye magában foglalja az iszlám pillérek betartását, míg a keresőknek Muhamed próféta életmódjának gyakorlatában is gyökereznek. A keresőnek rendelkeznie kell a helyes hitvallással, és tartania kell a tételeit, és el kell fordulnia a bűntől és a világ iránti szeretettől, és a sátáni impulzusok iránti engedelmességtől. Más odaadó gyakorlatok közé tartozik a Dhikr (Allah emléke), Muraqaba (meditáció), Sufi örvény (aktív fizikai meditáció) és látogatás.
A szufik üldöztetése
A Sufis üldöztetései magukban foglalják a szentélyeik és más istentiszteleti helyek, elnyomások és megkülönböztetés elpusztítását a muszlim világ számos részén. Pakisztánban 2005-ben több mint 200 Sufist öltek meg és 500-an sérültek meg. 2010-ben Egyiptomban betiltották a Dhikr-összejöveteleket, míg a líbiai polgárháború alatt számos szufi vallási hely Líbiában megsemmisült. Irán kormánya a szufizmus teljes tilalmát több szufi istentisztelet megsemmisítésével tartja
