Mi a napfény?
A napsütés egyszerűen meghatározható, mint egy hirtelen és erőteljes sugárzást vagy emissziót, amely akkor keletkezik, amikor a szolár atmoszférában felszabaduló mágneses energia felszabadul. A naprendszerben a napsütéses fáklyák robbanóerő szempontjából nem egyenlőek. Amint azt az emberi szem megfigyelte, a napsütéses foltok fényes foltokként jelennek meg a napon, ami néhány perc és néhány óra között tarthat. Az első felvett napsütés 1859. szeptember 1-jén két tudós, Richard Hodgson és Richard Carrington volt.
A napsugárzások okai
A napsugárzások a napfoltok körüli aktív zónákban zajlanak. A napfolt a napfénytéren megfigyelhető efemer jelenségre utal, amelyet a környező területeken sötétebb helyként figyeltek meg. A napfoltnak alacsonyabb felületi hőmérséklete van, ami mágneses mező eredménye. A mágneses energia hirtelen felszabadulása az, ami végső soron annyi energiát ad a fáklyáknak. A napsugárzás által kibocsátott energia egyenértékű a 100 megatonos hidrogénbombák millióival párhuzamosan keletkező energiával.
A fáklyákat a gyorsan mozgó töltött részecskék (például elektronok) és a napközeg közeg közötti kölcsönhatás okozza. A gyorsan mozgó töltésű részecskék mágneses fluxusátvitelnek köszönhetők, amelyet mágneses újracsatlakozásnak is neveznek. Ez a jelenség a mágneses újracsatlakozásnak az, ami végső soron hirtelen energiatörést okoz, ami felgyorsítja a részecskéket. Az eredmény az, hogy a burst kifelé bővülhet, ami egy koronális tömegkisülést eredményez. A napsugárzások forrása jól ismert, de a mechanizmusok, amelyek a mágneses és a kinetikus energia átalakulásában részt vesznek, még mindig ismeretlenek.
Előfordulás és hatások
A napsütéses foltok előfordulásának gyakorisága szintén ismeretlen, mivel változik. Amikor a nap „aktív”, egy nap alatt több fáklya is lehet. Másrészt, olyan időszakok, amikor a nap „csendes”, kevesebb mint egy fáklyát fordít egy hét alatt. A napsütéses fáklyák mérete is változó. A kisebb fáklyák gyakoribbak, mint a nagyobb napsugárzások.
Míg a fáklya által kibocsátott sugárzás nagy része nem érzékeli az embereket megfelelő felszerelés nélkül, a fáklya hatásai tapasztalhatók. A hatások akkor láthatók, amikor az X-sugarak és más sugárzások hatással vannak a bolygó ionoszféraire, ami zavart okoz a hosszú távú kommunikációs szolgáltatásokban.
2012. július 3-án megjelent egy nap, amikor a földet szűken elhagyták egy hatalmas, potenciálisan káros, napsütéses fáklya. A fáklya olyan nagy volt, hogy szolár szuper viharnak nevezték. Az adatok még mindig nem világosak, de a NASA a 2012 és 2022 közötti hasonló eseményre 12% -ot állapított meg.
Lehet-e látni a Napenergia-foltokat a Földről?
A fáklyák a napfény minden rétegét érintik, nevezetesen a koronát, a kromoszférát és a fotoszférát. A napsugárzás eredménye az, hogy az elektromágneses spektrum minden hullámhosszán áthaladó sugárzás jön létre. Az előállított sugárzás a rádióhullámok, a gamma-sugárzás és a több szemmel sem érzékelhető. Emiatt több napsütéses folt is elhaladja az embereket anélkül, hogy valaha is észrevennék, hacsak nincs speciális felszerelésük.
