Mi a leghosszabb epikus vers, amit valaha írt?

Az epikus vers egy hosszú költemény, amely történetet mesél. Ez a fajta történet tipikusan egy adott esemény történetében vagy kultúrájában egy fontos esemény köré összpontosul, és gyakran leírja a hősség néhány cselekményét, amelyet egy főszereplő mutat. Az epikus versek daktil-hexaméterben, bizonyos költészetben használt specifikus ritmusban vannak írva. Ez a fajta irodalmi mű történelmi történeti mesemondó hagyományokból származik, és a kulturális kérdések, normák és értékek megvitatása jellemzi. Ez a cikk kiemeli a valaha írt leghosszabb epikus költeményeket.

Mi a leghosszabb epikus vers, amit valaha írt?

A leghosszabb epikus költemény, amit valaha írtak, a Mahabharata, egy ősi indiai szanszkritepikus. Ez a vers a két király, Kaurava és Pandava történetét meséli el a Kurukshetra háború alatt. Ez a háború a két egyén között, akik szintén unokatestvérek, és a Kuru Királyság uralkodásának joga miatt következett be. Az eposzban több karakter játszik a mesemondó szerepét, és egyszerre több történetet is mond. Idővel sok ilyen történetet kivontak és bővítettek, ami számos irodalmi alkotást eredményezett.

A Mahabharata körülbelül 1, 8 millió szót tartalmaz, amelyek a 200 000 versében oszlanak meg. Ezekből a versekből mintegy 24 ezer alkotja a központi elképzelését, és Bharata-nak nevezik. A Mahabharata 18 különálló könyvbe szerveződik, amelyek szintén parvas néven ismertek. Ezek a könyvek rengeteg eseményt fednek le, beleértve azt is, hogy a történetet először az eredeti szerzőnek mondták, a háborúhoz vezető eseményeket és a harc utáni eseményeket.

A versre vonatkozó történelmi információk egy része még nem igazolható. A legtöbb tudós például úgy véli, hogy ez a vers a Kr. E. 8. és 9. század között nyúlik vissza, bár mások azt sugallják, hogy eredete a Kr. E. Néhány ember azt állítja, hogy az epikus több generációra íródott, bár a legtöbb kutató Vyasa-t írja a vers fő részének írásával. Sok hindu szerint Vyasa az Višnu isten részeként létezett.

A Mahabharata témái

A Mahabharata ugyanolyan fontosnak tekinthető, mint a Korán, a Biblia, a Shakespeare játékai és a Homérus epikus versei. Gyakran része a filozófiai és vallási vitáknak, különösen a purusartha tekintetében, amely az élet négy fő célját képviseli, a hinduizmus szerint. A Mahabharata másik fő témája az igazságos vagy tisztességes háború. A Mahabharata-ban az egyik karakter ezt az elképzelést mutatja be azzal, hogy megkérdezi, hogy a háború által okozott szenvedés valaha igazolható-e. Ez a kérdés a könyv több karaktere közötti vitához vezet, akik folytatnak néhány háborús szabályt. Ezek a szabályok olyan témákat tartalmaznak, mint a fogság körülményei, a sérültek kezelése, a támadás okai, és akiket megtámadhat. Ez a vita számos kérdést érintett a katonai etikában. Az egyik ilyen eredmény a Just War Theory, amely olyan kritériumokat hoz létre, amelyek azt feltételezik, hogy a háború morálisan igazolható-e.