Mi a gleccsia utáni Rebound?

A gleccsia utáni fellendülés olyan folyamat, ahol a földkéreg, amelyet korábban nehéz jéglemezek alatt lenyomtak, emelkedik, amikor a jéglemezek visszafolynak a deglaciáció után. A gleccsia utáni fellendülés hatásai azonnali vagy több ezer évig is bekövetkezhetnek. A Föld legutóbbi, gleccser utáni fellendülésének hatása, amely több ezer évvel ezelőtt történt, még ma is érezhető a világ néhány részén. A Föld a legutóbbi jégkorszakát 110 000 és 11 600 évvel ezelőtt tapasztalta meg, más néven a Föld utolsó jeges időszakát. A globális gleciáció elérte a csúcsot mintegy 22 000 évvel ezelőtt a Glacial Maximumban.

Utolsó jégperiódus

Az utolsó jeges időszakban a Föld északi félteke nagy részét hatalmas jégtakarók borították. Ezek a jégtakarók körülbelül 2 mérföldnyi vastagságúak voltak egyes régiókban. Az ezt követő nyomás a kéregre kényszerítette a felületet, hogy deformálódjon és elmozdítsa a mögöttes köpenyt. Az utolsó gleccser időszakban a deglacáció pontos oka rejtély marad, de úgy gondolják, hogy 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és a gleccsia utáni visszapattanást eredményezte. Ahogy a jégtakarók visszaszorultak, a nyomás enyhült, és a kéreg fokozatosan emelkedett. A gleccsikus izosztatikus beállításnak nevezett folyamat több ezer év alatt zajlik a mögöttes köpeny viszkózus jellege miatt.

Izosztatikus rebound

Az izosztatikus depresszió akkor következik be, amikor a hatalmas nyomást a nehézkék a földkéregre gyakorolják, ami arra kényszeríti a kéregt, hogy beleüljön az astenoszférába. A folyamatot olyan régiókban figyelték meg, ahol nagy jéglemezek vannak, mint például Grönland és Antarktisz. Grönland egyes pontjain a jéglemez annyira hatalmas (átlagosan 1, 2 mérföld vastag), hogy a Föld felszínét a tenger szintje alá helyezte. Ahogy a jéglemez visszahúzódik, a kéreg visszahúzódik az eredeti helyzetébe, az úgynevezett izosztatikus fellendülés. A tudósok úgy vélik, hogy egyes régiókban a Föld kérge még nem tér vissza eredeti formájához. Úgy gondolják, hogy a felemelkedés évente 1 cm-es sebességgel mozog, ami azt jelenti, hogy a tudós úgy véli, hogy további 10 000 évet vesz igénybe, hogy elérje egyensúlyi szintjét.

A Post Glacial Rebound hatásai

A gleccsia utáni rebound hatásai azonnali és fokozatosak. A visszafogott jéglemezek a Föld felszínén nagy medencéket hagytak, ami később tavakká alakul. Úgy gondolják, hogy Észak-Amerika Nagy Tavakja így alakult. A hirtelen jéglemezek által a Föld kéregére gyakorolt ​​hirtelen változás a Föld kéregét hangsúlyozta, és ennek következtében érzékenyebbé vált a földrengésekre. A régiók, ahol a jégterhelés a legmagasabb volt, szintén vélhetően hajlamosak a vulkanizmusra. A hatások a Föld óceánjaiban is megfigyelhetőek a tengerek szintjének változása révén. A gleccsálás során a globális tengervízszint zuhan, mivel a tengerből elpárolog a víz, sűrűsödik, és hógá válik a Földön, anélkül, hogy a tengerbe visszavezetnénk. A legutóbbi gleccsális maximum alatt a tenger szintjei több száz méterrel esnek le, és felszínre kerültek az elmerült szigetek és az összekapcsolódó kontinensek. Mivel azonban a jéglemezek a deglaciáció során megolvadtak, az olvasztott víz visszatért a tengerbe, ami a tengerszint emelkedését eredményezte.