Mi az a kultúrák szerepe az ökoszisztémában és a vadon élő állatok védelmében?

Mik azok a keselyűk?

A keselyű ragadozó madár, amely az élelmiszereihez illeszkedik, ami azt jelenti, hogy az állati tetemek számára eszik. Jellemzően ezek a hasított testek a többi ragadozó által megmaradt. Ez a madárfaj két különálló csoportra oszlik: az Újvilág szőlőültetvényeire és az Óvilági keselyűkre. Az Újvilági keselyűk Észak-Amerikában és Dél-Amerikában őshonosak, míg az Óvilági kultuszok Ázsiában, Európában és Afrikában találhatók. A származási különbségek ellenére a legtöbb garnélarák hasonló megjelenésű. A keselyű fejek általában kopaszok, vagy sokkal rövidebb tollakkal vannak borítva, mint a testen találhatóak. Továbbá, a keselyűk nagy, akasztott csőrrel rendelkeznek, ami könnyebbé teszi a hízást és a húst.

A keselyűk kulturális jelentősége

A világ számos kultúrájában, különösen a nyugati társadalmakban, a keselyűket megvetik. Általában az emberek hajlamosak legyőzni ezeket a madarakat, mint piszkos, csúnya és higiénikus, és nem ismeri fel a fontosságukat. Más kultúrák emberei azonban nagy figyelmet szentelnek a keselyűnek. Ez igaz a tibeti fennsík lakosaira, ahol a keselyűk a hagyományos temetkezési szokások részét képezik. Ebben a kultúrában az emberek a halál után nem temették el a megelőzhető fertőző betegségek leküzdésének eszközét. Ehelyett a halottak pihenésre kerülnek az égen. A szerzetesek felkészítik az elhunyt testeit, és a platformokra helyezik őket, hogy felhívják a közeli keselyűk figyelmét. A keselyűk felfedezik ezeket az emberi testeket, lenyelik őket és hordozzák őket az égbe. Sokan ezt úgy tekintik, mint egy utolsó jó cselekedetet, mivel az elhunyt egy másik élőlénynek kínálhat valamit, mielőtt leállna az égen. Ez a gyakorlat azonban nem egyedülálló Tibet számára. Történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy a kultúrák világszerte több mint 11.000 éve gyakorolják.

A keselyűk szerepe az ökoszisztémában

A keselyűségeket gyakran figyelmen kívül hagyják, mint a gyengébb szennyezőket. Ezek azonban az egészséges ökoszisztémák fenntartásának kulcselemei. Természetük szeméttárolójaként betöltött szerepük miatt a keselyűk képesek a környezet tisztaságát és fertőző betegségektől mentesen tartani. Ezek a madarak rendkívül korrozív gyomorsavval rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy rothadó állati holttesteket fogyasztanak. Ezek a megakadályozott maradványok gyakran fertőzöttek az antropsziával, a botulinum toxinokkal, a veszettséggel és a sárkány kolerával, amelyek egyébként más ártalmatlanítót ölnének meg. A halott állatok talajának megszabadításával a keselyűk megakadályozzák a betegségek terjedését az emberekre és az állatokra.

Vultúrák és buggyantás

Mivel a keselyűk vonzódnak a carrionhoz (halott állatok), közvetett szerepet játszottak abban, hogy segítsék a hatóságokat az illegális orvvadászat tevékenységének azonosításában. Ez különösen igaz az elefántokra és orrszarvúkra, akik elhagyják az állatok testét, miután eltávolították a fülüket és szarvukat. A keselyűk vonzódnak a maradványokhoz, és körökben repülnek a föld körül, ahol elhagyták. A hatóságok képesek nyomon követni az illegális vadászat legutóbbi eseteit azáltal, hogy követték ezeket a vadász madarakat, és tudomásul veszik, hogy hol keringenek.

Mérgezés Vultures

Mivel a garnélarák figyelmet szentelnek az illegális buggyantás tevékenységének, azok az első orvvadászok első ellenségévé váltak. Számos orvvadász gyakori gyakorlata az, hogy az elefántokból és orrszarvúkból a fülke és szarv eltávolítása után maradt hasított testeket mérgezzük. Az orvvadászok ezt megteszik, hogy megöljék a keselyűket, hogy továbbra is észrevétlenül folytathassák illegális munkájukat. Erre példa volt Namíbiában 2013 júliusában, amikor egy 500 elefántcsontot (beleértve a keselyűket is) egyetlen elefánt hasított testből mérgezték. Fontos megjegyezni, hogy ezen közvetlen halálesetek mellett sokan mások is meghaltak. Ez azért van, mert e madarak közül sokan valószínűleg az utódok mögött maradtak, akik a szüleikre támaszkodtak, hogy visszanyerjék a fészket. A szakértők azt állítják, hogy ez a mérgezési eset a dél-afrikai történelem egyik legrosszabbja.

A keselyűk is közvetetten mérgeződnek a helyi gazdák és vadászok. Az afrikai országokban például a gazdák gyakran mérgezett húst vagy hasított testeket hagynak a mezőgazdasági területeken. Ezt úgy teszik, hogy elvonják a ragadozó állatokat, mint az oroszlánokat és a gepárdokat, a falusiak és az állatuk megöléséről, mint a tehenek és kecskék. Sajnos, a keselyűk is vonzódnak ehhez a mérgezett carrionhoz, és sokan meghaltak a méreg lenyelése miatt. Valami hasonló történik az Egyesült Államokban, ahol sok vadász a lőszerrel megöli a célfajokat, például a coyotákat. Amint lövés történt, az állatok tipikusan a pusztába mennek, és meghalnak. A keselyűk találják meg ezeket az állatokat, és elfogyasztják őket. Ezek a madarak végül is elfogyasztják az ólom lőszereket, és lassan mérgeznek. A kaliforniai kondorok valószínűleg ezt a szerencsétlen sorsot szenvedik.

A kisebb keselyű populációk hatása

A közvetlen és közvetett leölés következtében számos keselyű faj már veszélyeztetett. A 23 keselyű fajból (16 régi világ és 7 új világ) 16 sérülékeny, fenyegetett vagy veszélyeztetett. Ezeknek a fajoknak a népessége a világ egyes területein több mint 90% -kal csökkent. Amikor a keselyűk nem képesek megtisztítani a területen lévő kárpitokat, a többi állatállomány nő a népességben. Azok a kavicsosok, amelyek alacsonyan mozognak, ahol a keselyű populációk alacsonyak, a következők: vadon élő kutyák, patkányok és szitakötő lárvák. Míg ezek az állatok segítenek a hasított testek eltávolításában, a betegségek nagyobb valószínűséggel terjednek az emberi populációkra és más állatokra is. Indiában például a diclofenac-val, fájdalomcsillapítóval megmérgezett tehén hasított testeket fogyasztó vadállatok jelentősen nőttek a vadon élő kutyák populációja. Ezek a vad kutyák veszettséggel rendelkeztek, és megfertőzték más kutyákat és helyi embereket. 1993 és 2006 között India kormánya további 34 milliárd dollárt költött a veszettség terjedésének leküzdésére. India továbbra is a legnagyobb veszettséggel rendelkezik a világon.

Mit tehetünk a keselyűk mentése érdekében?

Annak érdekében, hogy megvédjék a keselyűfajokat a kihalásból, és megvédjék a komplex ökoszisztémákat a károkkal és betegségekkel szemben, a jelenlegi keselyű halálesetek számát csökkenteni kell. A nonprofit szervezetek az egész világon, de főként Ázsiában és Afrikában összpontosítanak, együttműködnek az önkormányzatokkal a védelmi tervek végrehajtására. Ezek a tervek jellemzően nyilvános oktatási kampányokat tartalmaznak a helyi lakosság, a gazdálkodók és az orvvadászok megcélzása érdekében. Mivel a keselyűk a hagyományos orvoslásban is használhatók bizonyos helyeken, ezek a szervezetek és kormányok azon dolgoznak, hogy olyan szabályokat hozzanak létre, amelyek ellenőrzik a keselyűk megölését és eladását. Ezen túlmenően számos szervezet elkötelezett az ökoszisztémában a keselyűk és azok szerepének növelése iránt.

Fontos megjegyezni, hogy noha a keselyű fajok nem rendelkeznek egyes veszélyeztetett fajok aranyos apró megjelenésével, még mindig kritikus darabja egy sokkal nagyobb, komplex ökoszisztémának. A világnak szüksége van a keselyűkre, hogy segítse a betegség terjedését.