Mi az a kontinentális polc?
Leírás
A kontinentális talapzat az óceán alatt fekvő kontinens széle. Ez a polc a kontinens partvonalától egészen a leállási pontig terjed. A polctörés az, ahol a kontinenspolc víz alatti széle lefelé halad lefelé az óceánfenék mélysége felé. A szünettől kezdve a polc a kontinentális lejtőn a mélytengeri mélységbe esik, a National Geographic Education (NGE) szerint. A kontinentális polcok a víz alatt még mindig a kontinensek részét képezik. Ezért az élük határozza meg a földrészek tényleges határait, nem pedig a látható partvonalakat.
A kontinentális polc mérete
Az Egyesült Államok Óceáni Energiagazdálkodási Irodája szerint a kontinentális polcok vizei ritkán több mint 500 méter mélyek a nyílt, mélyebb óceánvizekhez képest. Az Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye előírja, hogy minden nemzet kontinentális talapzata, amelyen kizárólagos gazdasági szuverenitásuk van, nem haladhatja meg a 200 tengeri mérföldet az adott ország partvidékétől. A kontinentális polcok szélessége változó, de átlagos szélességük 40 mérföld, mielőtt a mélyebb nyílt óceánvizekhez vezetne.
Kontinentális polcok kialakulása
Kezdetben a kontinentális polcok szárazföldek voltak. Azonban több millió év múlva a szerves és szervetlen anyagok együttesen alkotják őket, ahogy a tenger szintje emelkedik. Szervetlen anyag keletkezett, amikor a folyók üledékeket, köveket, talajt és kavicsot szállítottak a kontinensek szélére, majd az óceánokra. A kontinentális éleken a rétegekben felhalmozódott szervetlen üledékek, valamint a szerves anyagok, mint a növényi és állati maradványok. A tudósok szerint 18 000 év alatt a jégkorszak csúcsa alatt, amikor a földön sok víz fagyott, a tenger szintje mártott, és kitett a kontinentális polcokra. A jégkorszak alatt a kutatók szerint a NGE szerint a tenger szintje 100 méterrel alacsonyabb, mint a mai nap.
A kontinentális polc előnyei
A kontinentális polcok sok fosszilis tüzelőanyag-tartalékot látnak a tengeren fúrva, hogy megfeleljenek a világ energiaszükségleteinek. Az NGE szerint az USA-ban termelt olaj 30% -a és a földgáz 20% -a tengeri fúrásból származik. Ezek az offshore-helyek az észak-amerikai kontinentális talapzaton találhatók, beleértve a mexikói-öböl és az alaszkai partvidéktől elhelyezkedő területeket is. A kontinentális polcok az óceánok teljes területének kevesebb mint 10 százalékát teszik ki. Az óceáni vízi növények, állatok és algák többsége ugyanakkor a napfény, a sekély vizek és a folyó kiáramlásaiból beáramló tápanyagban gazdag üledékek miatt él. Ennek eredményeként a Marine Bio szerint a kontinentális polcokon és azok környékén virágzik a mikroszkópos garnélarák és az olyan fontos halfajok, mint a tonhal, a menhaden, a tőkehal, a makréla, és mások. Kelp, egy óriás alga, algák és vízi növények táplálékforrássá válnak a vízi élőlények élelmiszerláncainak alapjaként. Ennek eredményeként a kontinentális polcok a világon előállított halak 90% -át biztosítják különböző tanulmányok szerint.
A kontinentális polcokat szabályozó törvények
A part menti nemzetek közötti viták elkerülése érdekében az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982-ben törvényeket és rendeleteket dolgozott ki a kontinentális polcok irányítására. Ezek a törvények a part menti államok számára a part menti területek szuverén jogait adták meg, amelyeken a partvonalról legalább 200 tengeri mérföldre a partvonalat felfedezték. Ezen túlmenően az egyik nemzet kiaknázásából származó bevételeket meg kell osztani a nemzetközi közösséggel. A kutatás tekintetében az ENSZ előírta, hogy a kontinentális talapzat kizárólagos gazdasági övezetében (200 tengeri mérföldnyire) végzett tengeri kutatások a parti állam beleegyezésére vonatkoznak, még akkor is, ha békés célokra kerül sor.
