Mi az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke?

A Brexit-ről folytatott szavazást követően egyre nagyobb vita folyik a tagság visszavonásáról az Európai Unióból. A vitát még tovább erősítette a közelmúltbeli Commons vereség a Theresa May Brexit visszavonási megállapodásában. Számos kérdés merült fel arra vonatkozóan, hogy az 50. cikket visszavonják vagy meghosszabbítják-e a Brexit késleltetésére vagy akár leállítására. Mindezen zavarok és bizonytalanságok miatt az egyetlen kérdés, amit az emberek kérdeztek, különösen azok, amelyek Nagy-Britanniában vannak: „Mi az 50. cikk?” Nos, ez a cikk arra összpontosít, hogy az EU-országok hogyan vonulhatnak ki az Unióból, és hogy milyen következményekkel járhat az 50. cikk mindenről szól.

A visszavonási záradék

Bármely európai uniós tagállam egyoldalúan és szándékosan visszavonhatja vagy megszűnik uniós tagságát mindaddig, amíg az a megállapított eljárásokat követi. Az 50. cikk olyan mechanizmust biztosít, amelyen keresztül bármely uniós tagállam önkéntesen visszavonhatja tagságát saját feltételeivel összhangban. Ugyancsak előírja a tagságból kilépett országok újbóli belépését. Egy ilyen országnak át kell mennie a csatlakozási eljáráson.

A záradék háttere

Az 50. cikket először John Olav Kerr, egy korábbi diplomata és a skót határokon átnyúló szakértő állította össze. Ő volt a jövőbeni Európa egyezményének általános titkára, aki az EU alkotmányos szerződésével jött létre. Az európai alkotmány ratifikálása azonban meghiúsult, ami a záradéknak a Lisszaboni Szerződésbe történő beillesztéséhez vezetett, amely 2009. december 1-jén lépett hatályba. Ezt megelőzően a törvények vagy a szerződések nem vázolták fel, hogy a tagállamok önkéntes módon és egyoldalúan visszavonja uniós tagságát, így bármely tag technikailag nehezen vonulhat vissza. Az államok csak a szuverenitásukra és a nemzetközi elkötelezettség elvesztésének jogára alapozhatták.

Elállási eljárás

Az 50. cikk bevezette az Unióból történő önkéntes kilépés eljárását. Egy tagországnak, amely úgy döntött, hogy visszavonja tagságát az Unióból, erről értesítenie kell a Tanácsot. A Tanács ezután iránymutatásokat ad annak feltételeinek megkötésére az adott országgal, meghatározza az állam visszavonásának szabályait, és felvázolja a jövőbeni kapcsolatait az EU-val. Ezt a megállapodást a Tanács nevében az EU nevében, minősített többséggel, az Európai Parlament beleegyezését követően hozza meg. Az EU-szerzõdés már nem köti össze az elállási konszenzus napjától vagy a visszavonásról szóló értesítés napjától számított második év végéig visszavonó különleges államot. A Tanács tagjai, amelyek képviselik azt az országot, amely szándékában áll az Unióból kilépni, nem vehet részt a Tanácsban folytatott tárgyalásokban vagy döntéshozatalban.

A visszavonás visszavonása

Az 50. cikk nem szól arról, hogy egy tagállam visszavonhatja-e a visszavonási szándékról szóló értesítését. Azonban számos uniós szakértő és intézmény véleménye szerint az elhagyni szándékozó ország megváltoztathatja a gondolatait. Így az értesítés az EU-tagállamok engedélye nélkül visszavonható, amennyiben a tagállam még nem hagyta el az Uniót.