Mennyi föld védett a világban?

A védett terület kifejezés a világ olyan területére utal, ahol az emberi tevékenység korlátozott a vadvilágra gyakorolt ​​hatás megelőzésére vagy csökkentésére. A világ védett területein a természeti erőforrások kiaknázását helyi vagy nemzetközi törvények szabályozzák és korlátozzák. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) megértette a védett területet. A szervezet irányelvei szerint a védett terület megóvása előnyös lehet a környezet vagy a közösség kulturális értékeinek. Az IUCN adatai azt mutatják, hogy a világ teljes földterületének 15% -a védett területnek minősül. A földterületen kívül a világ vízének 10% -a védett területnek számít. Annak ellenére, hogy a világ védett területei hatalmas területet ölelnek fel, a biológiai sokféleség legjelentősebb régiói némelyike ​​nem védett területeken van. Az IUCN iránymutatásai szerint a világon hat egyedi védett terület létezik.

A védett területek típusai

Szigorú természetvédelmi területek

Az IUCN adatai szerint a szigorú természetvédelmi területek a védett földterületek legkritikusabb típusa a világon. Az ilyen típusú védett területeknek vannak olyan céljai, mint például a tudósok számára, hogy egyedülálló vadon élő állatfajokat kutassanak, vagy megvédjék az érintetlen területek óriási sorrendjét. A szigorú természetvédelmi területek jelentősek a különböző típusú környezetvédelmi megfigyelések, mint például a légellenőrzés, a vízfigyelés és a talajfelügyelet szempontjából. A globális természet megőrzésének fontossága miatt a szigorú természetvédelmi területek belépése és használata erősen ellenőrzött. A legtöbb szigorú természetvédelmi területnek tekintett területen pusztító zónák képződnek a vadon élő területeken. A világ különböző részein szigorú természetvédelmi területek vannak, például Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Franciaországban.

Nemzeti parkok

Az IUCN szerint a nemzeti parkok a védett terület második típusa. Kezdetben az IUCN meghatározta a nemzeti park 1969-ben alkotott szabályait. A kezdeti iránymutatások szerint, hogy egy terület nemzeti parknak tekinthető, az ökoszisztémának az emberi hasznosítástól mentesnek kell lennie, és a látogatóknak meg kellett engedniük, hogy utazás a térségben, de csak bizonyos feltételek mellett. 1971-ben a Nemzetközi Természetvédelmi Világszervezet számos iránymutatást vezetett be annak érdekében, hogy jobban meghatározza a nemzeti parkot. A világ leghíresebb nemzeti parkjai közé tartozik az Északkelet-Grönland Nemzeti Park és a Mongólia Bogd Khan Uul Nemzeti Park. Az IUCN által meghatározott világos meghatározások ellenére több terület is nevezhető nemzeti parkoknak, de nem felelnek meg a meghatározott kritériumoknak.

Természetes műemlékek

A védett földterületek harmadik kategóriája az IUCN iránymutatásai szerint a természeti emlék. A természeti műemlékeket olyan tényezők miatt választják ki, mint az esztétikai értékük, kulturális jelentőségük vagy történelmi jelentőségük. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség is kidolgozott néhány iránymutatást a természeti műemlékről. Iránymutatásuk szerint egy olyan területnek, amely természeti műemléknek tekintendő, legalább egy nagy jelentőségű tulajdonsággal kell rendelkeznie, mint például a fosszilis ágyak, vízesések, tengeri jellemzők és barlangok. A régiónak olyan nagy területet is ki kell terjednie, amely elég nagy ahhoz, hogy biztosítsa a funkció integritását és a környező terület biztonságát. Természetes műemlékek találhatók a világ különböző országaiban, például Lengyelországban, Argentínában és Spanyolországban. A legismertebb természeti műemlékek közé tartozik a Cono de Arita és a Bogusław Oak.

Fajkezelési terület

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió által megfogalmazott iránymutatások szerint a védett területek negyedik kategóriája a fajgazdálkodási területek. Számos jellemző megkülönbözteti a fajok kezelési területeit más védett területekről, amelyek közül az egyik a cél, amelyre azokat felállították. A fajgazdálkodási területek létrehozásának elsődleges oka, hogy megvédje az adott faj és az élőhelyét. Más jellemzők, amelyek megkülönböztetik a fajgazdálkodási területeket más védett területekről, az, hogy jellemzően viszonylag kis területet fednek le. Ezekben a régiókban állandó emberi jelenlét áll fenn a faj fenntartásához. Az egyik legismertebb fajgazdálkodási terület a Csendes-óceán Galapagos-szigetei, amelyek Ecuador részét képezik.

Védett tájak és tájak

A Természetvédelem Nemzetközi Uniója védett területként határozza meg ezt a régiót, ahol több tevékenységet lehet végezni a nyereség megteremtése érdekében. Az elsődleges oka annak, hogy a területet védett tájképnek vagy védett tengeri tájképnek nevezzük, az olyan egyedülálló jellegű területek védelme. A karakter a különböző ökológiai vagy kulturális tényezők miatt alakulhat ki. A régió különbözik a többi védett területtől, mivel a környék körül élő emberek szabadabban tudnak együttműködni a környezettel. A szakértők úgy vélik, hogy ezek a területek egyedülálló lehetőséget biztosítanak az embereknek és a természetnek, hogy békésen együtt éljenek a természettel. Az ezekben a régiókban zajló tevékenységek némelyike ​​az erdőgazdálkodás és a hagyományos mezőgazdaság. A védett tájak és a tengeri tájak megtalálhatók a világ különböző országaiban, mint például a Fülöp-szigetek és Brazília.

A természeti erőforrások fenntartható használatával védett terület

Az IUCN által biztosított iránymutatások szerint a védett régiók legalacsonyabb besorolása a természeti erőforrások fenntartható használatával védett terület. Ezek a területek egyedülállóak, mert jellemzően nagyobb területet fednek le, mint a többi védett terület. Egyedülállóak, mert a környezetgazdálkodáson kívül hagyományos erőforrás-gazdálkodási tevékenységeket is végeznek. Ahhoz, hogy egy régió védett területként minősüljön a természeti erőforrások fenntartható használatával, az elsődleges szempont a hosszú távú védelmi célok.

A védett területek jelentősége

A védett területek a világ egyik legkritikusabb területei bizonyos okok miatt, elsősorban azért, mert hozzájárulnak a környezetvédelemhez. A védett területek szintén kritikusak, mivel ösztönzik az embereket az erőforrások fenntartható használatára. Ezeknek a régióknak a fontossága ellenére számos jelentős kihívással szembesülnek, mint például a helyi szintű rossz gazdálkodás.