Melyek a monokultúra előnyei és hátrányai?

Mi az a monokultúra?

A monokultúra fogalmát olyan helyzet vagy elrendezés leírására használják, amelyre a sokféleség alacsony szintje jellemző. Elsősorban a monokultúra az egyetlen növény vagy állatfaj termesztésének és termesztésének mezőgazdasági gyakorlatát jelenti. Ez a gyakorlat azt jelenti, hogy a genetikai variációk kis száma jelen van egy gazdaságban vagy növényben. A kereskedelmi mezőgazdasági vállalatok és a gazdaságok sokkal nagyobb mértékben támaszkodnak a monokultúrára, mint a megélhetési gazdálkodók, ami egy adott területen belül számos növényfajtától függ. Valójában az USA-ban található kereskedelmi üzemek túlnyomó többsége például egyetlen növény termesztésére és termesztésére összpontosít. A kukorica és a szója a leggyakoribb növényi választás ezeknek a szervezeteknek. A monokultúrának a használatával kapcsolatos előnyök és hátrányok is vannak. Ez a cikk közelebbről megvizsgálja a monokultúra előnyeit és hátrányait, mint mezőgazdasági gyakorlatot.

A monokultúra előnyei

A monokultúra népszerűvé vált a kereskedelmi termelők körében, mivel számos előnnyel jár a felhasználók számára. A gazdálkodási gyakorlat néhány előnyét az alábbiakban tárgyaljuk.

Lehetővé teszi a specializációt

Amikor egy mezőgazdasági termelő vagy kereskedelmi mezőgazdasági üzleti gyakorlat monokultúrát alkalmaz, lehetővé teszi a szervezet számára, hogy egy adott terményre vagy állatállományra specializálódjon. Gazdasági értelemben a szakosodás nagy előnye a szakembernek és gazdaságának. A specializáció előnye az, hogy lehetővé teszi a nyereség növekedését és a költségek csökkenését. Más szavakkal, a szakosodás az egyik legjobb megközelítés a nyereség maximalizálásának eléréséhez, ami a profitorientált vállalkozások nagy többségének célja. Hogyan teszi lehetővé a monokultúra a profit maximalizálását? Ez a mezőgazdasági gyakorlat az átlagosnál nagyobb terméshozamot eredményez, kevesebb erőforrás felhasználásával (mint például a kártevők elleni védelem), mint egy hagyományos gazdaság.

A tudás szempontjából a specializáció lehetővé teszi a gazdálkodók vagy a mezőgazdasági vállalkozások számára, hogy időt és energiát tanulhassanak csak egy adott fajról. Egy speciális tudással rendelkező mezőgazdasági munkás képes javítani a tenyésztési technikák, a betegségek és a kártevő-felszámolás módszerei és a betakarítás maximalizálása terén. Ezek a fejlesztések nehezebbek lehetnek az egyén számára, aki csak nagyon sok alapvető információt tud tanulni többféle növényről.

Maximalizálja a hatékonyságot

Emellett a monokultúra maximalizálja a talaj és a helyi éghajlati viszonyok hatékony felhasználását. A legtöbb esetben a mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági vállalkozások kiválasztják azt a terményt, amely a rendelkezésre álló környezetben a legjobban nő. Ez a maximális hatékonyság a monokultúrás növényekben látható, mint a rizs, amelyet nedves területeken termesztenek, és a búza, amelyet lapos, nagy napfényű területeken termesztenek. Ezeknek a mezőgazdasági törekvéseknek a középpontjává válnak azok a növények, amelyek olyan körülmények között képesek ellenállni vagy virágozni, mint az aszály, a szél és a hidegebb átlagos hőmérséklet. Ezzel szemben a hagyományos gazdálkodó a növényfajtákkal foglalkozik, és összetett ültetési, karbantartási és betakarítási ütemtervet fog tartalmazni, hogy több növény termelését maximalizálja. A megnövekedett erőfeszítések ellenére a termelés nem hasonlítható össze a monokultúrás növényekéivel.

Egyszerűsíti a termesztést

A specializáció és a hatékonyság maximalizálása mellett a monokultúra egyszerűsíti a termesztést. Egyszerűen fogalmazva, a monokultúrás növények betakarítása könnyebb és kevésbé bonyolult, mint egy hagyományosan termesztett növény betakarítása. Csak egy talajelőkészítési technikát használnak. Ugyanez igaz az öntözésre és a kártevők elleni védelemre is.

A monokultúra hátrányai

A monokultúrás mezőgazdasági gyakorlatok fent említett előnyei mellett ez a növénytermesztési és betakarítási megközelítés számos hátrányt is jelent. A monokultúra hátrányait az alábbiakban tárgyaljuk.

Eltávolítja a biológiai kontrollokat

A monokultúra gyakorlatok egyik fő hátránya, hogy megszünteti a biológiai kontrollokat. A biológiai ellenőrzés az a funkció, amelyet egy adott növény- vagy állatfaj egy adott környezetben tartalmaz, ami segít megőrizni a populáció méretét. Emellett a biológiai kontrollok a tápanyagokat a talajban egyensúlyban tartják és feltöltik. A monokultúra felborítja ezt a természetes egyensúlyt. Ugyanezen növényfajok túl sok az egyik területen a tápanyagok talaját megfosztja, ami a baktériumok és a mikroorganizmusok csökkenését eredményezi. Egyetlen növényfaj nagy területen történő előállítása negatív hatással van az alatta lévő talaj szerkezetére is. Az egyik növényfaj azt jelenti, hogy csak egyfajta gyökér áll rendelkezésre a nedvesség megakadályozására és az erózió megelőzésére, ami jellemzően többféle gyökeret igényel.

Szennyezi a talajt és a talajvizet

Mint korábban említettük, a monokultúra kimeríti a talajban található tápanyagokat. A talaj nemcsak a mikroorganizmusok és a baktériumok elvesztése, hanem az erózióra is érzékenyebb, de súlyosabb szennyeződést is okoz. Ezt a szennyezést a mezőgazdasági termelő vagy a mezőgazdasági vállalat maga okozza a peszticidek, herbicidek és műtrágyák fokozott használatával.

A monokultúrás növények nagyobb veszélyt jelentenek, hogy elpusztítják a kártevők vagy kártevők, mivel ezek a veszélyek a biológiai sokféleség csökkenése miatt gyorsabban mozoghatnak a területen. Válaszul a gazdák nagyobb mennyiségű peszticidet és herbicidet alkalmaznak a növényvédelem érdekében. Ezek a vegyi anyagok a talajba kerülnek, és szennyezik mind a talajt, mind a talajvizet. Ugyanígy a gazdálkodók arra is kényszerülnek, hogy a monokultúrás növények által okozott kimerült talaj tápanyagokra reagálva nagyobb mennyiségű műtrágyát használjanak. A felesleges műtrágya szintén jelentősen károsítja a talaj és a talajvíz egészségét.

Növeli a víz iránti igényt

Mint korábban említettük, a monokultúrás mezőgazdaság azt jelenti, hogy egy területen csak egy növényfaj van. Ennek az egyik növényfajnak a gyökérrendszere nem elegendő a talaj szerkezetének megőrzéséhez, ami eróziót és elvesztett vizet eredményezhet. Emiatt a monokultúrás növények körüli talaj gyakran hiányzik a talajréteg fontos rétegéről, ami a láncreakciót több víz és eső kifolyása miatt okozza. A vízveszteség leküzdése érdekében a gazdálkodóknak öntözés útján hatalmas mennyiségű vizet kell használniuk. Ez a megnövekedett vízigény azt jelenti, hogy a helyi források, mint például a tavak, a folyók és a tározók kimerülnek azonnali kereslet kielégítése érdekében. Ez a kimerülés további negatív következményekkel jár az e vízforrások ökoszisztémáira.

Fosszilis tüzelőanyagoktól függ

A legtöbb megélhetési gyakorlatban a növény termesztése és betakarítása egy család vagy helyi közösség takarmányozására szolgál. A monokultúrás termesztési gyakorlatban azonban a termény kereskedelmi célokra készül. Ez a kereskedelmi szándék azt jelenti, hogy ha a termést betakarítják, akkor nagy távolságokra szállítják nagyszámú célállomásra. Sok esetben ezek a célállomások még nemzetközi jellegűek, így növelik a szállítmányok számát. Ez a szállítás (akár szárazföldi jármű, akár óceáni hajó) nagymértékben támaszkodik a fosszilis tüzelőanyagokra, mint például az olaj és a gáz.

Ezen túlmenően, a legtöbb monokultúrás növények puszta mérete miatt, a betakarítás és az értékesítés csomagolása a gépeken alapul, ami szintén a fosszilis tüzelőanyagok nagy fogyasztója. A fosszilis tüzelőanyagok használatát az üvegházhatású gázok egyik fő tényezőjének tekintik a légkörbe. Ezek az üvegházhatású gázok a globális éghajlatváltozáshoz kapcsolódnak.