Japán rövidített története

Őskori Japán

Becslések szerint az emberek már a 35000-es évek óta Japánban ismerik a szigeteket, melyet Japánnak tekintünk. Japánban észlelt legkorábbi emberi maradványok 14.000-18.000 évvel ezelőtt nyúlnak vissza. Úgy gondolják, hogy a japán őskori emberi lakosok a világ más részein a világ más részein előrehaladottabbak voltak, mint az emberek. A szerszámtervezés ilyen előrelépéseit a világ más részein sokkal később, 10.000 körül tartották. Így a japán paleolitikus tulajdonságok így valójában megfeleltek a világ más területein a mezolitikus és neolitikus fejlődésnek.

Jomon időszak

Az őskori japán Jomon korszak 14, 500 BC és 800 BC között tart. Ez volt az az időszak, amikor a vadász-gyűjtögetők a térségben elkezdtek letelepedni és gyors kulturális növekedést értek el. A kőből, csontokból, agancsokból és kagylókból készült zsinórok, ékszerek és szerszámok benyomásaival díszített kerámia csak néhány ilyen időszakban kialakult tárgy. A lakossági robbanás időtartama kb. 8000 körül kezdődött, és körülbelül 1500-ig folytatódott. A Jomon-időszak vége felé a hűtési hőmérséklet a lakosság összehúzódásához vezetett. A koreai félszigetkel való kapcsolatfelvételhez új telepesek is beszivárgtak, akik Japánban bevezették a rizs-gazdálkodást és a bronz-kohászati ​​tevékenységet.

660 BC-tól 1333-ig

Japán története 660 és 1333 AD között magában foglalja a Yayoi-periódust, a Kofun-periódust, a klasszikus korszakot, amely a Kamakura-korszak kezdetével zárul. Japán a Yayoi időszak alatt jelentős fejlődésen ment keresztül a mezőgazdaság és a fegyvergyártás területén. Ez idő alatt a selyemgyártás, a szövés és az üvegkészítés fejlődött. A Kofun-korszak (250–538 BC) Japán fokozatos egyesülését egyetlen királyságnak látta, míg a klasszikus időszakot (538-1185) a buddhizmus Japánban történő bevezetése, az ország legkorábbi dinasztiáinak fejlődése és a a japánok széles körű politikai, kulturális és társadalmi növekedése. A klasszikus korszak a középkori Japánnak adta a helyét, melyet a Kamakura-ban a Kamakura-ban (1185–1333) létrehozott Yoritomo új kormány létrehozása jellemez. Ebben az időszakban Japánban virágzott az irodalom és a művészet.

1333-1868

1333 és 1868 között a japán politikai hatalom többször is áthelyezte a kezeket, amelyet a Muromachi időszak 1333–1568 között, az Azuchi – Momoyama időszak pedig 1568–1600 között tartott. Az ilyen időkben számos háború és csata is az ország történelmének szerves részét képezte. Az Edo időszak (1600–1868) a béke és a stabilitás ideje volt Japánban. Ennek az időszaknak a jogi rendszere nagyon szigorú volt, és a kivégezéseket még kis bűncselekmények esetében is végrehajtották. Ebben az időszakban a japán népesség jelentős növekedése volt tapasztalható.

1868-1914

A Meiji-korszak 1868 és 1914 között Japán történetét uralta. Ebben az időszakban a császárnak csak nominális hatalma volt, míg a Meiji-kormányt elsődlegesen a magas hatékonyságú államfő vezette, azzal a törekvéssel, hogy Japánt egy olyan modern államgá fejlessze, amely világszerte jelentős szerepet játszik politikát és gazdaságot. Ebben az időszakban az egyetemes oktatási rendszer, a vasút, a távíró vonalak és más infrastrukturális létesítmények gyors növekedést értek el. Ösztönözte a nyugati felépítést, és megszüntette a kereszténység tilalmát. A Meiji-időszak végére Japán olyan gazdasággá alakult át, amelynek népessége magas szintű jólétet mutat.

2 világháború és császári tágulás

Japán az első világháborúban a szövetségesekkel együtt, és a háború végén jó kapcsolatokkal rendelkezett számos jelentős gazdasági hatalommal, új területet szerzett, és gazdaságilag rendkívül stabil lett. Japán a nagy Tokyo földrengést látta 1923-ban, amely több ezer embert öltött meg, és elpusztította a több mint 3 millió lakót. Az elkövetkező években az ország egyre merészebbé vált azon területeinek bővítésére tett kísérleteiben, amelyek Japán és Kína közötti elkábításhoz vezettek. Ezt a tényt az 1937-es második kínai-japán háború bizonyította. Az Egyesült Államok elítélte a japán inváziót Kínában, ami Japánhoz a második világháború alatt szövetséget hozott Németországgal és Olaszországgal. A második világháború sújtotta a japán népet, amikor a nagyszabású bombázások, köztük az amerikai japán Hirosima-Nagasaki atombombázások, ártatlan civilek életében ártottak.

Japán A második világháború óta

A II. Világháború után a szövetségesek tengelyhatásainak legyőzése után Japánt 1945 és 1952 között elfoglalták a szövetséges erők, amely 1952-ben véget ért a San Francisco-i békeszerződés 1951-es aláírását követően. Régen Japán elkezdte fellendülni, és hamarosan gazdasága egyre erősebb lett, még a háború előtti szintre. 1956-ban Japán ENSZ-taggá vált és 1964-ben megrendezte a Tokiói Olimpiai Játékokat. Mindkét esemény megerősítette Japán helyzetét a nemzetközi forgatókönyvben. Jelenleg a japán gazdaság az egyik legerősebb a világon, és Japán a világ egyik legfejlettebb országa, amely jól fejlett infrastrukturális komponensekkel rendelkező, iparilag fejlett ország.