Hol van a Tehuantepec-i hasadék?

Leírás

A Tehuantepec-öböl széles, fennsíkszerű gerinc, amely elválasztja a Campeche-öbölet (a Mexikói-öbölben, a Tehuantepec-öböl északi részén, a Csendes-óceán déli részén). A két öböl közötti legszűkebb részen a Veracruz és Oaxaca mexikói államainak délkeleti részei elfoglalják a területet, míg Chiapas és Tabasco mexikói államai a keleti irányban fekszenek. a Yucatan-félsziget, ahol sokan úgy vélik, hogy Közép-Amerika földrajzilag el van választva Észak-Amerikától.

Történelmi szerep

A Panama-csatorna építése előtt a Tehuantepec-i talpát úgy tekintették, mint egy potenciális helyet egy olyan csatorna építésére, amely összeköti az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánhoz. Hernán Cortés spanyol Conquistador napjaitól kezdve a 16. század elején megfontolták a csatorna építésének gondolatait. Azonban a csatorna mentesítése a széles sűrűség mentén hamarosan a figyelmet a Panama szűkebb Istmuszjához vezetett, ahol valóban épült a Panama-csatorna, majd 1914-ben nyílt meg. 1853-ban, a Gadsden vásárlása szerint Az Egyesült Államok a Tehuantepec-i talpát széles körben használta a postai küldemények és a kereskedelmi áruk szállítására a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. A későbbi években a mexikói kormány több szerződést írt alá a vállalkozókkal a kiterjedt vasúti rendszer építésének megkezdésére, hogy összekapcsolja a kikötőket a föld mindkét végén. Jelenleg a vasúti rendszer és a tengeri kikötők mindkét oldalon együttműködnek egymással, hogy megkönnyítsék az áruk és az utasok szállítását az isthmuson.

Modern jelentőség

A Tehuantepec-i talpfák a világ leggazdagabb trópusi erdõit foglalják magukban, ahol a fajok biológiai sokfélesége nagy. A mexikói népesség jelentős része, ideértve az őshonos Zapotec népekből álló őshonos közösségeket is, e térségben lakik. Ennek a régiónak a „Tehuanas” néven ismert nők híresek a magabiztos személyiségeikről és a kereskedelemben rejlő képességeikről, és a nyugati, csendes-óceáni partjainál számos lagúnát is tartanak, és ezek hatalmas potenciállal rendelkeznek a kereskedelemben jövedelmező halászat számára. valamint a kőolaj-tartalékok és néhány más ásványi tartalék is megtalálható a talajban, bár még nem szabad kihasználni őket.

Élőhely és biológiai sokféleség

A Tehuantepec-i csigája forró és párás trópusi éghajlatot tapasztal. Az Atlanti-óceán (a Mexikói-öböl) keleti részén az átlagos éves csapadék mintegy 3 960 milliméter, míg a Tehuantepec csendes-óceáni partjai szárazabbak. Az isthmus a Selva Zoque-t, Mexikó egyik leginkább ökológiai szempontból legjelentősebb területét foglalja magában. Ezekben az erdőkben mintegy 3500 vaszkuláris növényfajt, köztük 300 orchideafajt és egyéb értékes növényfajt, például palmita, nagy levél mahagóni és trópusi vörös cédrus található. Az isthmus erdei is nagyszámú állatfajta, köztük a pókmajmok, a jaguárok, a fehérszőrű peccáriumok és a több mint 600 madárfaj, köztük a Harpy sas, a Grat curassow és a Díszes sólyom.

Környezeti fenyegetések és területi viták

Mivel a Tehuantepec-i csigája eddig az egyik legkevésbé feltárt és Mexikó által kiaknázott rész volt, az őshonos élőhelyének megőrzése nem volt nagy kérdés. Jelenleg azonban a régió közelgő fejlesztési projektjei veszélyeztethetik az isthmák ökoszisztémáinak jövőjét. A Trans-Isthmus projekt nagy volumenű kőolaj-létesítményeket, garnélarák-gazdaságokat, ipari parkokat és mono-vágott faültetvényeket tervez az egész régióban. A régió bennszülött lakói, a megélhetésükhöz kötődő nyelőcső természeti erőforrásaitól függően panaszkodnak, hogy a projekt fontos mangrove, pálmafák és a hozzájuk kapcsolódó hagyományos gazdasági eszközök elvesztéséhez vezet. A Tehuantepec-i hasadék jövője tehát attól függ, hogy a kormány milyen mértékben kezeli a régió fejlesztési tevékenységeit, miközben fenntartja a biológiai sokféleségű ökoszisztémák egyensúlyát.