Hol él a Dingo?
A Dingoes olyan kutyafajta, amelynek vadon élő populációi csak a kontinentális Ausztráliában találhatók. Az állat kisméretű, a felnőtt férfiak súlya 35 font és 49 hüvelyk hosszú. Azonban a dingo lakossága az elmúlt években romlott, ami aggasztó tendencia, amelyet az állat házi kutyafajtákkal való hibridizálásával vádoltak. Az állatot az ausztrál jog szerint őshonos állatfajként védik.
A Dingo története Ausztráliában
Egyes tudósok úgy vélik, hogy a dingók Ausztráliában nem őshonosak, mivel az állatokat úgy vélik, hogy Indonézia tengerészei vittek be a kontinensbe. Az Ausztráliában talált állati fosszíliák támogatják azt az elméletet, hogy a dingo érkezett Ausztráliába mintegy 4000 évvel korábban.
A dingó évszázadok óta viszonylag békésen élt Ausztrália bennszülött törzsével. Azonban az európaiak megérkezése a XVIII. Században és az azt követő nagyszabású mezőgazdaság bevezetése Ausztráliában az emberekkel való ütközés során az állat vadászott állatállományát sújtotta. Az állatállomány dingók általi megfékezésére a gazdák drasztikus intézkedéseket alkalmaztak, beleértve a hatalmas akadálykerítések felállítását.
A válogatás nélküli vadászat által okozott élőhely megsemmisítése káros volt a dingó népességére, és végül a kihaláshoz vezetett olyan régiókban, ahol eredetileg nagy számban találták, többek között Victoria, New South Wales és Dél-Queensland.
Élőhely és étrend
A dingo csak Ausztrália szárazföldön található, ahol az állat különböző típusú élőhelyeken virágzik. Ausztrália ökoszisztémáira való sikeres adaptációja miatt az ökológusok ökotípusnak minősítik az állatot. A dingó az összes ökoszisztémában, ahol megtalálható, a legelső ragadozó. A dingo diétáját alkotó egyes állatok közé tartoznak a szarvasmarha, a vörös kenguru, a szarka liba, a hal, az európai nyulak és a szürkés patkányok.
Élet az emberekkel
Dingók is megtalálhatók az emberekkel együtt létező állatokkal. A dingót sokféle célra szelídítették, amelyek közül a legfontosabb, hogy háziállat legyen. A modern szabotázs módszerek magukban foglalják a dingo szelektív tenyésztését, sőt a dingó tenyésztését a hazai kutyafajtákkal (hibridizáció), hogy megkapják a kívánt dingo-t. Míg a dingóknak jellegzetes vad tulajdonságai vannak, a hatékony szabotázási módszerek az állatot szeretetteljes állatgá változtathatják. A megszelídített dingók azonban az érettség elérésekor rendszerint elmenekülnek az emberi tartózkodási helyről, és kihasználják a kerítésen belüli minden sérülést. A dingók és a házi kutyák hibridizációját a védelmi csoportok is erőteljesen harcolták, mivel azt állítják, hogy a genetikai sokféleség csökkenését eredményezi a dingókban, amelyek hajlamosak a betegségekre.
Kapcsolat a hazai kutyával
A dingo genetikai elemzése azt mutatja, hogy ez egy szürke farkas alfaja, bár nővér taxona. Annak ellenére, hogy mind a fizikai megjelenés, mind a viselkedési jellemzők hasonlóak a kutyákhoz, a dingónak számos jellemzője van, amelyek a kutyáktól elkülönülnek. Példa erre, hogy a kutyákkal ellentétben a dingók kanyargósan kommunikálnak, és nem kérnek.
