Dholavira: Gujarat ősi csodája

Elhelyezkedés

A Dholavira egy régészeti lelőhely India számára, mivel India legjelentősebb régészeti lelőhelye az Indus-völgyi civilizációhoz kapcsolódik. A Harappan-i civilizáció egy ősi városának romjait képviseli, amely 1200 év alatt 3000 lakástól 1800-ig terjedt el. Az oldal Dholavira falu közelében található (ahonnan megkapta a nevét) az indiai Gujarat állam Kutch kerületében. Dholavira 250 hektáros területe a Kutch-i Nagy Rann-sziget Khadir-szigetén terjed. Az oldal része a védett Kutch-sivatagi vadvilági szentélynek Indiában.

Történelmi szerep

Dholavira nagy történelmi jelentőséggel bír, mivel a világ egyik legrégebbi civilizációjának történetét képviseli. Ez az ötlet az Indus-völgyi civilizáció népének életmódjáról 5000 évvel ezelőtt. Amint az itt látható régészeti felfedezésekből kiderül, úgy tűnik, hogy a városlakók aktívan részt vettek az idő más civilizációival. Az ősi város népe által elért magas szintű építészeti felkészültség és készségek a mai világot is zavarják. Lehetőség van arra is, hogy a Dholavira állampolgárai könnyedén hozzáférhessenek a tengerhez, ami azonban elveszett, amikor a tenger szintje csökkent, és a területen elsivatagosodás következett be. A Dholavira elhagyásának oka továbbra is a történészeket rejtvényezi, de lehetséges, hogy a lakosság keleti migráción ment keresztül, amikor a Khadir-sziget szigorúbb éghajlati viszonyai megnehezítették az ősi város életét.

Felfedezés és feltárások

A Dholavira ásatásai 1989-ben teljesen megfordultak, amikor RS Bisht, az indiai régészeti felmérés szakértője, és csapata 1990-től 2005-ig sorozatot végzett a helyszínen. Dholavira városa nagyon jól ismert - tervezett, három szakaszra osztva, egy alacsonyabb városú, négyszögletes középső város és egy fellegvár városának kialakítására. Az egész elrendezést a közép- és alsó városokhoz képest a legjobb erődítményrendszerrel rendelkező citadella erősítette meg. Ez volt az a hely, ahol a város magasabb rangú tisztviselői és irányító testületei éltek. Egy nagy kapu az erőd északra nyílik egy olyan stadionként kialakított területre , vagy egy ünnepélyes földre, amely aztán átment a középső városba. A középső várost ismét különböző rétegekre osztották fel, hierarchikus népességmegosztással. Az alsó várost elsősorban a Dholavira hétköznapi munkásai lakották. A város vízrendszere is nagyon jól tervezett, 16 víztározóval és vízcsatornával, amelyek a vizet tárolják, vagy a közeli rivuletektől elvezetett vizet. Itt is felfedezték a nagy nyilvános fürdőkhöz vezető Stepwelleket. A Dholavira-ban található egyéb tárgyak állatfigurák, sírszerkezetek, kő szobrok, arany- és gyöngy ékszerek, valamint több félgömb alakú szerkezet.

Jelentős eredmények a Dholavira-nál

A Dholavira egyik egyedülálló tulajdonsága, hogy a Harappan és a Mohenjo-kastélyoktól eltérően a város szinte kizárólag kőből épül fel tégla helyett. Az ókori város másik feltűnő jellemzője a vízkészletek fenntartható használata. A víztározók és vízcsatornák bölcsen tervezett és megépített hálózata, amely lehetővé teszi a csapadékvíz sikeres betakarítását és a rivuletek elterelését, példázza a város lakosai számára kialakított Harappan emberek találékonyságát. A vízcseppek megőrzésének képessége a süllyesztett tájban a Dholavira népének műszaki ismereteiről szól. Mindezen okok miatt és a Dholavira népe által elért kifinomultság szintje a mai világot lenyűgözi.

Veszélyek és védelem

A Dholavira romjai más Harappan helyszínekkel ellentétben nem szembesülnek az időjárás okozta jelentős veszélyekkel, nagyrészt azért, mert Dholavira elsősorban kőből épül fel, amely eléggé ellenáll a természetnek. Néhány évvel ezelőtt azonban az RS Bisht, az ókori város ásatásai mögött álló ember úgy döntött, hogy megállítja a további kiterjedt ásatásokat a régészeti lelőhelyen, hogy megőrizze a fennmaradó romokat eredeti állapotukban. A Dzsolavira, Gujarat védett területén található, az emberi beavatkozások egyéb formáitól is biztonságos. Az indiai régészeti felmérés jelenleg a Dholavira védelméért és a romok megőrzéséért felelős.