Csád-tó - a világ tavai

Leírás

A Csád-tó az édesvízi tó csökkenése, melyet Csád, Niger, Nigéria és Kamerun oszt meg. 1973 előtt a tó mérete 25 000 négyzetkilométer volt. A Csád-tó parti bizottsági tanulmányai (LCBC) szerint ma kevesebb, mint 2000 négyzetkilométert szárítottak le jelentősen. A Csád-tó medencéje 2300 000 négyzetkilométer. Az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) szerint a medence Nigéria, Niger, Algéria, Szudán, Közép-Afrika, Csád és Kamerun része, és az afrikai kontinens 8% -át fedi le. A Csád-tó szintén kifolyó folyók mentén végződik, és a víz elpárologtatással vagy természetes szivárgással távozik. Sekély, becsült maximális mélysége körülbelül 15 méter. Chari folyó és fő mellékfolyója Logone folyó mintegy 90 százaléka a Csád-tó vizének, a többi pedig a Yobe folyóból származik, amely Nigéria északkeleti részéből Csádba áramlik. A Csád-tó vízszintje csökken, és ezáltal jelentős ökoszisztéma-egyensúlytalanságot okoz a négy országban. A World Wide Fund for Nature (WWF) szerint különböző tényezők okozták ezt Afrika negyedik legnagyobb tavában.

Történelmi szerep

Az UNEP kutatása szerint a Csád-tó medencéje a kréta időszak alatt keletkezett, mintegy 65 millió évvel ezelőtt. Az extenzív tektonikus erők a kialakulást eredményezték. A Csád-tó kereskedelmi csomópontként szolgált az északi, közép- és dél-szaharai régiókban élő emberek számára évszázadokkal ezelőtt. Az 1500-as és 1600-as években a Sokoto Barguirmi, a Kanem-Bornu, a Wadai és a Mandara királyságok között kereskedtek. Amikor a francia, a német és a britek az 1890-es években tervezték átvenni a Csád-tó régióját, találkozott Rabih az Zubayr-vel, aki egy háború volt, aki először visszavonta előrelépéseit. Végül azonban az európaiak uralkodtak, és köztük megosztották a Csád-tavat, és az LCBC szerint nyitották meg a hajózásra. Az első világháború végén Franciaország és Nagy-Britannia kiszorította a németeket a tavatól, és megosztotta egymás között, ezzel kezdve a terület kezdeti gyarmati fejlődését. Amikor a négy ország megosztotta a függetlenséget az 1960-as években, LCBC-t hoztak létre a Csád-tó természeti erőforrás-gazdálkodásának felügyeletére.

Modern jelentőség

A becslések szerint 20 millió ember függ a Csád-tónál, és becslések szerint 2020-ra ez a szám 35 millió forintra emelkedik a World Wide Fund for Nature (WWF) jelentései szerint. Néhány legszegényebb ország közösségei a Csád-tó medencéje körül élnek. A tó felső vízgyűjtő területei a halászatból, a mezőgazdaságból és a lelkipásztorból élnek. A Csád-tó partján és szigetein több mint 150 000 halász él. A WWF szerint a tó évente 60 000-70 000 tonna halfogást termel. De mivel a vizek visszahúzódnak, a helyiek a halászattól a hagyományos kultúrák, mint a kukorica, a rizs és a cowpeas gazdálkodását váltják át a Csád-tó padlóján. A FAO szerint a nők a fehérje-, vas- és béta-karotinban gazdag kék alga spirulinát a sekély vízi medencékben termesztik. A Csád-tó is szabályozza a vízellátást, feltölti a víztartó rétegeket, és ellenőrzi az árvizeket a környező területeken a WWF szerint.

Élőhely és biológiai sokféleség

A Csád-tó körül három éghajlati zóna van. Ezek az északi Szahara sivatagi éghajlat, a szaheli nedves és száraz évszak Közép-Csádban, valamint a meleg, nedves-száraz trópusi éghajlat Szudán déli részén. Ez az éghajlat változatos biológiai sokféleséget biztosít a Csád-tónál, beleértve az LCBC szerinti 176 őshonos fajot is. A tó vízfelülete nádasok és tiszta vizek. A Csád-tó északi és déli medencéit mocsári öv választja el. A déli medencében növekvő nedves növények közé tartozik a cyperus papirusz és a víziló és a Phragimites nádfű. A sós északi medencében a közös nád és a virágos tipusú növény növekszik. A tiszta vizekben, néha a Nílus saláta hajtások is. A Csád-tó déli partját sötét pleisztocén agyag alkotja. Az elárasztás során a füvek kihajtanak és kicserélik a víz által elpusztított fákat. Az akácok a tó partján uralják az erdőket, de a WWF szerint is léteznek baobabok, sivatagi dátum, pálmafák, afrikai mirha és indiai jujube lombhullató fák. Körülbelül egymillió madár, sokan a Palearctic és az Afro-trópusi ökológiai övezetek között vándorolnak a tó körül.

Környezeti fenyegetések és területi viták

1960 óta a Csád-tó az UNEP-jelentés szerint 50% -kal csökkent. Vízének szabályozatlan emberi felhasználása, az éghajlatváltozás, az aszályok, a túlsúlyosodás, az erdőirtás a tónál és a vegetációs veszteségek azok a tényezők, amelyek hozzájárultak a vízszint csökkentéséhez. A Csád-tónál megosztott négy országnak is fenntarthatatlan öntöző- és gátprojektjei vannak, amelyek a tó fő forrásaitól, a Chari-tól és a Logone-tól irányították át a vizeket. Az alacsony vízszint zavarja a madarak fészkelő területeit, mint a veszélyeztetett fekete koronás daru, és az ilyen vándorló fajokat, mint a WWF szerint. A halak már nem költöznek ide, és a fajok, mint a chiracinok is csökkentek, míg a nílusi sügér fogása jelentősen csökkent. Krokodilok és vízilófélék populációi, amelyek segítenek fenntartani az ökológiai egyensúlyt és szabályozzák a halállományt, szintén szenvedtek, mivel a Csád-tó vizei csökkentek.