Erdősítés és erdősítés
5. Az erdősítés és az erdősítés meghatározása
Az erdősítés és az erdősítés egyaránt magában foglalja a növekvő fákat, hogy nem erdős területeken erdősítsék meg az erdőt. A Kormányközi Klímaváltozási Testület (IPCC) szerint az erdősítés az erdőtakaró létrehozása olyan helyen, ahol az erdőket a közelmúltban eltávolították, hogy más földhasználatot, például mezőgazdaságot vagy bányászatot végezzenek. Az erdősítés viszont erdők borításának megteremtése erdők nélküli területen, vagy erdőterület nélküli területet nagyon hosszú ideig. Az IPCC definíciója magában foglalja az emberi ágensek közvetlen faültetését. Azonban mások felismerik a fafedél létrehozását a regeneráció természetes folyamataiban is.
4. Jelentős példák, múlt és jelen
A zöldövezet mozgalmat 1977-ben alapította Nobel-díjas Wangari Maathai, ahol Kenyában 51 millió fát ültettek, és az egyik legismertebb példája az erdősítésnek.
Koreában a 35 éves Japánban elfoglalt erdők nagy mennyiségű erdőket hagyott naplózva. A nemzeti és helyi önkormányzatok hatalmas faültetési programot vállaltak 1961-től kezdődően, amely 2008-ra 11 milliárd fát adtak hozzá. Dél-Korea még az észak-koreai ókori ellenséget is segíti az erdősítés terén.
A Kwimba erdőtelepítési projektet 1990-ben kezdték meg, hogy növeljék a fák fedezését, amelyet korábban a tűzifa helyi felhasználása miatt elvesztettek Tanzániában. A multinacionális és többszervezetek segítségével 6, 4 milliárd fát ültettek el.
Jesús León Santos, egy mexikói gazdálkodó és környezetvédő, létrehozta a Mixteca (CEDICAM) integrált kisgazdálkodók fejlesztésének központját, ahol a faültetéseket a talajnak a hagyományos módszerekkel történő termesztésre irányuló projekt részeként állították vissza. Több mint 1000 hektárt telepítettek egymillió fával.
2002-től kezdve a Samboja Lestari projekt Kelet-Kalimantánban, Indonéziában helyreállította a 2000 hektárnyi orangután élőhelyet. Az élőhely és az újratelepítés 3 000 embert is foglalkoztat.
Az Appalachi Regionális Erdősítési Kezdeményezés (ARRI) több mint 70 000 hektárnyi bányászterület visszaszerzését tervezi az Egyesült Államok keleti részén 7 milliárd fával. 2011-re 35 millió hektáron 60 millió fát ültettek.
3. Környezeti előnyök
A fák fedésének és a világszerte hatásos eredményeknek az egyik fő előnye a szénmegkötés, ahol az üvegházhatást okozó gázok, mint például a szén-dioxid, a növényvilágban felszívódnak, ami az éghajlatváltozás mérsékléséhez vezet. A faültetés a levegő tisztításához is vezet. A növekvő erdősítés különösen az erdősítés révén csökkenti a talajeróziót és a vízlefolyást. A talaj termékenysége időben helyreállítható, új növényeket és fákat hozva létre, növelve a növényi sokféleséget. Mivel fontos gazdanövények jönnek létre, a madarak, rovarok és egyéb függő állatok tartózkodnak a területen, javítva a hely biológiai sokféleségét. A talaj helyreállítása is segít a mezőgazdaságban. Ha megakadályozzák a vízlefolyást, ideje lesz bejutni a talajba, feltölteni a felszín alatti víztartályokat, javítani az emberek, növények és állatok vízellátását.
2. Gazdasági előnyök
Az erdősítés a fa és a tűzifa betakarítható fák termesztésének egyik eszköze. Amikor az erdősítés és az erdősítés feltöltik a talajvízforrásokat, javíthatják a mezőgazdasági kutakból származó vízellátást, vagy biztonságos vizet biztosítanak az ivóvízhez és a háztartáshoz. Mivel a világ lakosságának kétharmada a vízellátás szempontjából a kutaktól függ, a vízhiány a világ egyik legnagyobb kihívása. Minden tizedik személynek nincs hozzáférése a biztonságos vízhez, így a fák ültetésével jelentősen javítható az emberi életszínvonal. Az erdősítés olyan erdőket hozhat létre, amelyek különösen a fejlődő és a legkevésbé fejlett országokban támogathatják a megélhetést, mivel az 1, 6 milliárd ember világszerte támaszkodik az erdőkre. Az új erdők is rekreációs helyek lehetnek, bevételeket hozva a helyieknek.
1. Jövőbeli akadályok és hátrányok
A fák termesztése és az erdők helyreállítása korlátozott, és ez hosszú távú befektetés. Az Élelmiszer- és Mezőgazdasági Szervezet szerint a hosszú érlelési idő alatt a faültetési projektek számos olyan kockázattal szembesülnek, mint a természeti veszélyek és az egymással ellentétes földhasználat. Fontos a helyi és társadalmi részvétel, valamint a fák tulajdonjogával kapcsolatos jogi kérdések és a helyi lakosok közötti haszonmegosztás, amelyeket figyelembe kell venni, hogy a fák ültetési programja sikeres legyen. A faültetésben is ellentétes érdekek állnak fenn, és kompromisszum van a szénmegkötés és a megélhetési aggodalmak között.
